Ijesztő a magasság egy olyan madárnak, aki épp csak megtanult repülni.

Egyre többször törsz be az elmémbe, és hirtelen arra eszmélek, hogy ott vagy. Hirtelen elfelejtek dolgokat, elég, ha rám mosolyogsz.

Hirtelen üressé válik a világ, hacsak megfogod a kezem.

Hirtelen ellenem fordul a szívem, ha azt mondod, szeretsz engem.

Azt hiszem, beléd szerettem. 

A mosolyodba, a komolytalan viselkedésedbe, abba az egy, ártatlan félrecsúszott puszidba.

Azt hiszem, teljesen elvetted az eszemet. 

Ai shite iru.

A szívem mélyéről.

Tudod, hogy miken mentem keresztül? Mondd csak, van fogalmad arról, hogy mit műveltél velem? hiszem szerettelek,érted? Szerelmes voltam beléd, és habár nincs ínyemre, de a mai napig szeretlek.
A sors baszott így ki velem, hm? Ő csinálta ezt az egészet?
Hogy mondhattad nekem azokat? Hogy bánthattál engem ennyire? A kezedbe adtam mindent, és nem kértem cserébe semmit sem. Csak annyit, hogy ne tedd tönkre. Nem volt nagy kérés.Ha nem kellett volna, elég lett volna az is, hogyha visszaadod. De nem. Te helyette darabokra szedted, összetépted, megölted.... Megölted a szívemet!
Mivel érdemeltem ezt ki?
Én csak... boldog akarok lenni.