I can fly...

Hagyd figyelmen kívűl. A könnyeid érdemtelenek.

Emeld meg a kezed! Tartsd meg a tested, ne ess vissza! Nem teheted, nem lehetsz ennyire gyenge! Te nem ilyen vagy!

Nyomd fel a tested, ne törődj azokkal a hülye könnyeiddel!

Ez az. Így kell ezt! Ne merj visszaesni! Nézz fel. Nézz az égre! A felgőkk könnyei lemossák a piszkot az arcodról. Elég volt a biggyesztésből! Gyerünk, állj fel! Állj meg a saját       lábadon! Egyensúlyozz, még egy ilyen vihar nen dönthet le a lábadról!

Egyenesedj ki! Nyújtsd ki a lábad! Gyerünk, húzd ki magad!

Hagyd békén a hajad, most nem kell vele foglalkoznod! Emeld fel a fejed, nézd... Az eget nézd! Tiszta. Olyan, mint Te.

Nyisd ki a szemed, láss... Látod? Állsz. Már nem vagy mocskos, már nem vagy sebzett sem. Érzed? A szíved az. Dobog, folyamatosan ostromolja a bordáidat. Még képes szeretni.

Nézz rám, a lelked vagyok. Látsz engem? Még fontos vagy! A szemeid fényesek. Nézd, az ajkaid is mosolyra görbülnek. Ha mocskos is voltál, már nem vagy az.

Lépj. Ne félj, gyere, lépj felém. Lépj az új felé, lépj a mosoly felé. A megbocsájtás felé.

Soha ne engedd, hogy eltántorítsanak a félelmek.

Soha.

sugar Pain.

Ha kígyóvà változnál, és szíveket ennél, és azzal a szàjjal, amivel gyilkolsz, azt kiabàlnàd: szeretlek, vajon én is visszakiabàlnàm, szeretlek, úgy, ahogy ma is?

Az én szívem már kopár, magányos és megtört. A falak, market èn húztam magamköré, nem akarnak ledőlni. Csak állnak, èn pedig a tövükben ülve sírok.

Egyedül.

Minden nap olyan, mintha egy picit meghalnék. Fájdalommal teli és szomorú. A falat nem mássza meg senki, én pedig nem tudom lerombolni. Túl erősek, túl magabiztosak.

Olyan egyedül vagyok, itt minden sötét. Nem tudom, hogy hol az a fény, amiben régen éltem, nem tudom, hogy hová tűnt, azt sem, hogy ki hoznâ nekem vissza.

Senki.

Ahhoz nem vagyok elég értékes. Kényszeres mosolyok közt élek, a sötétség ölelő karként fog közre. És én a karjaiba simulok.

Aztán megértek mindent, megértem, hogy nem lehet minden olyan, mint amilyennek szeretném.

És aztán egyedül maradok, de második esélyt senkinek sem adok.

Magányosan, egyedül sétálok. A fal tövénél ülve.

Zokogva.

tilos.

Ne akarj bántani, mert megsértelek. Ne akarj elhagyni, mert fájdalmat okozok. Elég nagy vagyok, én megállok a saját lábamon, és neked nagyon fog fájni, ha csak a hátamat mutatom. Többé nem engedem, hogy bánts, nem békülök, és nem felejtek. Ne hidd azt, hogy azért, mert mosolygok rád, minden rendben van veled és velem.

apró gondolatok.

Idővel a fájdalom visszahúzódik, csendben várakozik, lassan azt hiszem, el is múlt, aztán újra elborít és bosszút áll rajtam, amiért biztonságban mertem magam érezni. 

Minden nap, minden percében félek. Félek, hogy meggondolod magad, félek, hogy egyedül maradok. A félelem felemésztette azt a szeretetet, amit egykor irántad éreztem. 

Soha nem dobbant úgy a szívem, ahogy érted dobbant, és soha nem mosolyogtam úgy, mint ahogy rád mosolygok, és soha senki nem volt még olyan hülye, mint te!

kérlek.

Hogy mit akarok, nem tudom. Annyira kusza lett minden, és én újra gyenge lettem. Annyira egyedül vagyok, annyira rossz, annyira fájdalmas.

Elszomorodom, amikor az üres szobámra, a buta gondolataimra, és a szánalmas szivemre gondolok. 

Az érzéseim egymásnak koccannak, és nincs senki sem. Aki megsimogatná a hegekkel borított lelkemet.

A sötétség a mellkasára húz.

Beszélni akarok. Elmondani, hogy fáj, hogy egyedül vagyok, elmondani, hogy nem akarok egymagam maradni! 

Kérlek... Fogd meg a kezem.

Én!

elégvolt a lelki sérüléseimből igaz?
Hát, már nekem is. Már sok, és már túl sokat kaptam a "barátaimtól". Köszipuszi.
Azthiszem megváltoztam :33 Persze, TOP-mániákus-YAOI-függő-Ruki-fanatikus-biszexuális kis köcsög vagyok még mindig, de úgyértem, a hozzáállásom megváltozott.
Nyíltabb vagyok, és igaz, nem jó értelemben, de közömbös is. Van olyan dolog, ami már nem tud fájni, amit kiírok, ami már nem tud fájni. Nem tudom minek köszönhetem. Talán túl sokat fájtak a dolgok és most a homlokomra ragasztottam a FUCK OFF feliratot? *-* Sok embert kizártam az életemből, és teret engedtem az új embereknek :3 Áginak :3
Állatkirályzsír.
O, je, sulikázok is. Van egy osztálytársam, Ági, aki annyira meseszép, hogy ToooooooooooT! Ami furika, hogy érdeklődik irántam :o Nagyon okos nő, csak tőlem 8 évvel idősebb XDD Bár én 20nak néztem xddd
A légyeg az, hogy okos vagyok és szarok a helyesírásra.
Jajka.
Mindegy xd
Nooooooo, nömrégen átléptem a dupla X küszöbét :33 Itthon iszogattunk, tortáztunk, és kaptam telefont is . Kicsit sokalltam, de azért skdngédfakhéadfsédf örülke.
Nooo, estére elmentünk kocsmázni nővéremmel, öcsémmel és sógornőmmel. Hát.. khm... IIHM. Oké, tovább!

Naaagy sikernek örvend az új írásom *-* A Fekete ruhás menyasszony *o* És még nekem is tetszik. Hm. Zseni vagyok.
Az utálóim listájára is feltehetek pár új emberkét, bár valaki az Utálom listára is felkerült :DDD
Tudod, Virágszál, BŐ NYÁLLAL :DDDDDDDDD
Nos szóval..
Jövőhétszombaton Kagóval ünneplés és Sora nálam tente *-* Hát... igen. Csak 4en leszünk... ugye, de nem baj. Hátha kitolja magát Dániel is. A barátaimnak ott a helyük! Elvégre, csak húsz lettem, basszameg a mocskoskurvaélet!
Nóóóóóóós, jajka, nem tudok mit írni :33333 Ode, fekete lettem :v na basszameg, nemsokára műszempilláshoz megyek, mert ekkora cég vagyok. xd
jajka, megyek, me öcsi cigizik :v gúdbáj nép!

Gudbáj!

Hagyj békén. Hagyd, hogy a maradék emlékeket elfelejtsem. hagyd, hogy felemelkedjek a porból, és végre tovább lépjek. Hagyd, hogy az életem elszakadjon tőled, mert már nincs egymásra szükségünk. Te elhagytál, én hagytam, hogy elhagyj. A hibák rám eső részét vállalom.
Boldog vagyok a te örömödtől, és kívánom, hogy mindig ilyen boldog legyél.
De nem velem.
És ezt te döntötted el.
Én pedig fejet hajtottam előtted. 

Az utolsó!

Mondd csak, te még látod azokat az álmokat, amiket együtt néztünk? Nem látod már, nem tudod felidézni. Az, amit egykor együtt néztünk, mára már csak az enyém lett.

Emlékszem az összes hazugságodra, amit te ígéretnek neveztél. És én elhittem. Naivan, bután és vakon hittem a te szavaidban, hiába égettem meg magam annyiszor. Jó volt elmerülni a kegyes hazugságban. Ha csak kicsit is, de jó volt elmerülni, egy kicsit lenyugtatni a felkavart elmém hullámait, kicsit felszabadítani a bordáimat a szívem ostromától.

Nem baj, ha utána újra összetörsz. Nem baj. Azért az apró nyugalomért megéri.

Gyűlölöm, hogy te ilyen könnyen magára hagyod az embereket. Már azt sem tudom, hogy hanyadjára írok miattad, hanyadjára szakítod ketté a szívem, hanyadjára sírok?

Már nem számolom, de azt hiszem ez lesz az utolsó.

Elmondjam az igazat?

Szerettelek. Szerettelek, olyannyira, hogy mindent félredobtam érted. A büszkeségem, a modorom, még a családomat is. Jobban szerettelek bárminél és bárkinél. A te alakod szent és sérthetetlen volt az életemben, féltem nélküled, féltem, hogy egy nap már nem tudhatlak a barátomnak, és már nem fogsz keresni.

Én túltettem magam mindenen. Túltettem magam azon, hogy összetörted az egyik testvéremet, én túltettem magam. Mindent elnéztem, mindig védtelek, mindig óvtam a hátad, mindig letöröltem a könnyeidet. Aztán te eltűntél.

Nem mondtál nekem semmit, nem mondtad, hogy haragszol, vagy nyugalomra vágysz, nem mondtál semmit. Gyáva voltál. Gyáva, önző és hazudtál nekem.

Nekem, érted? Pont nekem.

Teljes szívünkből készültünk a születésnapodra, tudtad? Napokig terveztük, könyörögtünk, hogy Kago velünk tartson, mi veled akartunk lenni, csak melletted. Nézni, ahogy örülsz, nézni, ahogy mosolyogsz, hallgatni, ahogy nevetsz. De te nem nevettél velem.

Akkor már nem felém mosolyogtál, akkor már nem én voltam az, akinek kitárod a szívedet. Iszonyúan fájt.

Végül te őt választottad. Bár, ez kérdés sem volt. Legalábbis a jeleid szerint.

Vele élsz, és én örülök, hogy boldog vagy. Tényleg. Én már beleszoktam egy olyan világba, ahol te nem vagy ott. Az én könnyeimet senki sem törli le, most sincs itt senki, hogy letörölje őket. Az én kezem senki sem fogta meg, hogy vezessen. Senki sem ült mellém, ahogy most sincs itt senki.

Én már beleszoktam ebbe a világba. Alakul az életem, élek még.

Minden nap hallottam rólad, minden nap tudtam, hogy hogyan viselted a hajad, tudtam, hogy milyen ruhában voltál, tudtam, ha álmos voltál, én tudtam mindent. Majdnem minden nap a házatok előtt sétáltam el.

Reménykedve néztem be az ablakon, hátha egyszer észreveszel, intesz, hogy várjalak meg, kijössz hozzám és megkérdezed: Hogy vagy? Minden rendben van?

Ha ezt megkérdezted volna tőlem, én sírva fakadtam volna, mert semmi sincs rendben. Átöleltelek volna.

De sosem állítottál meg, sosem írtad, hogy ha arra megyek, szóljak be, sosem hívtál fel. Teljesen magamra hagytál, tudod? Pont te hagytál engem magamra.

Azt hiszem, kicsit túlságosan függtem tőled.

Aztán szépen elteltek a hetek. Nem találkoztunk, néha írtál nekem a közösségi oldalon. Lassan két hónap telik el, és nem láttalak. Már nem hallok rólad, már nem tudom, hogy hogyan hordod a hajad, nem tudom, hogy jól alszol-e, vagy álmatlanság gyötör.

Nem tudok semmit.

Az elmém nyugodt, a szívem ütemesen ver a mellkasomban. Már elfogadtam. Sajnálom, hogy ennyi idő kellett hozzá, de elfogadtam. Az álmot megtartottam magamnak, én még üldözöm egy pár évtizedig.

Most már el tudlak engedni.

Most már mosolyogva integethetek, a régi, gyönyörű időket pedig egy gát mögé rekesztem.

Lassan húsz éves leszek. Két évtizedet tudhatok a sajátomnak. A következőkben nem szeretném, hogy újra ilyen fájdalmam legyen.

Ha egyszer, talán sírva hívsz fel, hogy szükséged van rám, kérlek, ne felejtsd el, hogy én mennyit sírtam, és nekem mennyire szükségem volt rád.

Ne felejtsd el, hogy a mi folyónk már nem egy mederben fut. Talán egy szigetet írunk körbe, talán egyszer újra összetalálkoznak, de lehet, hogy két teljesen más óceánt érünk el.

Hm.

Sosem voltam az a fajta ember, aki hamar feladja az álmait. Harcoltam, ha kellett eltapostam a gyengébbeket azért, hogy az én álmom közelebb kerüljön. Ha csak egy lépéssel is, de közelebb legyen hozzám. Mindkét kezemmel érte nyújtózkodtam, minden erőmmel meg akartam szerezni azt az álmot. Szeretettel éltem, határozottan, fájdalmak és kétségek nélkül. Már-már félelmetesen határozott voltam, tudtam, hogy merre kell indulnom. Tudtam, hogy az én életem túl gyors volt, de soha sem tudtam elfelejteni azt az álmot, ami minden éjjel a szívemre telepedett, amiért a legtöbbet küzdöttem.

Te voltál az. Te voltál az álmom. Mióta a csillagunk nem ragyog a hold korongja mellett, azóta nekem sincs semmim. Azóta feladom a dolgokat és képtelen vagyok küzdeni. Mosolyt akartam csalni az arcodra, ez volt minden vágyam. Azóta semmim sincs. Olyan volt, mintha egy pillanat töredéke alatt mindent kiirtottad volna belőlem. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb lett volna. 

Önző és hanyag lettem, miután elhagytál. Mintha megtörtél volna, mintha egyszerre elégetted volna azokat a rendíthetetlen érzelmeket, amik a te irányodba hajlottak.

Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit.

Persze az első koccanásnál széthullott az egész.

Aztán te elmentél. Elmentél úgy, hogy nem búcsúztál el, nem mosolyogtál, nem ígértél, csak egyet. A szerelemed egy olyan ígéret volt, amit eleve törötten adtál át nekem, én mégse vettem észre.

Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, nem kellene mást tennem, mint amit te tettél velem.

Eljött egy pont, és megszakadt valami. 

Azóta nem hiszek a könnyeknek. Értelmetlenek. Az igazi, kínzó fájdalom nem jár könnyekkel, ezt is megtanultam.

Onnantól fogva nem beszéltem róla, nem az ő mosolyával ébredtem fel minden reggel, nem érinthettem meg szabadon, és nem nézhettem. Ez a fajta elválás ugyanolyan végleges volt, mint a halál. És ugyanúgy fájt. Sőt, talán ez fájdalmasabb is volt.

A végén minden olyan egyszerű lesz. Minden, ami volt és ami lehetett volna. Kevesebb lesz a hamunál is az, ami egykor éles fájdalommal vágott a mellkasomba.

Túl sokat éreztem irántad, ezért túl sokat szenvedtem.

Megtanultam, hogy aminek vége, annak vége. Hiába kapaszkodok bele, hiába láncolom magamhoz, már nem lesz ugyan az.

Szép lassan megnyugodtam, idő kellett, de megnyugodtam.

Rájöttem, hogy nem az idő múlása segít a fájdalmon, hanem az, ha újra és újra átgondolom a dolgokat. 

Néha szavak nélkül kell megbocsátani. 

Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Igen, habár összetörtél, de felálltam és mosolyogva nézek rád.

Nincs többé szükségem a törött szerelmedre. 

My soul.

Nagyon fáj a szívem. Mintha ketté tört volna. És mindannyian tudjuk, hogy az egyik fele nálad van.

Szinte beleszakadok, annyira hiányzol. Nincs egy szavam sem, mert tudom, hogy te boldog vagy, és nekem ez mindennél fontosabb.

A lelkem romokban, csak az emlékeidbe kapaszkodom.
Nem érdekelnek a fájdalmaim, nem érdekel, hogy bántottál-e valaha, vagy sem, az sem érdekel, hogy mi hogyan lesz...
Csak annyit szeretnék, hogy elgyere hozzám, és azt mondd: 

Jöttem, mert hiányoztál.

Tudom, hogy a te életed teljes, a te életed jó... De az enyém nem az. Minden rosszra fordult, és minden, amit magamban építgettem, összedőlt.

Csend van, már fájdalmas csend.

Csak a billentyűzet kopog, ahogy tárgyi alakot öltenek a gondolataim, de nem tudom mindet szavakba önteni. Rég éreztem már ezt.

Ezt a ragacsos érzést. Mintha a környezetem is lassan sötét lenne.
Csend van. Sűrű, fájdalmas és néma csend. Átszövi a lelkem, teljesen belém ivódik. Magába szívja a hangom, és a lényem.

Nem hallom a hangjukat. 

A némaság lepelként szorul rám, és én elfogadom.

Jó helyen vagyok, itt, a mélyben. Én mindig jó helyen voltam, és mindig mosolyogtam.

És ez nem fog megváltozni akkor sem, ha ilyen mélyről nézek fel.
Ez sosem.

One Ok Rock? Welcome in my life!

Mit akarsz tőlem?!

Legalább engedd meg, hogy levegőt vegyek.

Mit akarsz látni?! Ami itt van a szemeid előtt?

Miben akarsz hinni?! Ezzel semmit sem intézel el...

Tartsd magad a szavaidhoz.

Ez nem jó...

Mit képzelsz, mégis hogy kerülsz ki ebből?

Vagy ez, vagy az?

Még mindig nem értem, mi ez az egész;

Egyszerűen csak nem tudom.

Mellettem vagy, velem együtt nevetsz...

Hé, te hazug!

Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!

Annyira erősen próbáltalak megismerni,

Megismerni a belsődet, lelkedet.

Szemeidbe nézek, hogy érezzek bármit is.

Azt kívánom, hogy át tudjak törni hozzád,

De ez csupán egy reménytelen álom.

Olyan hideg minden...

Mellettem vagy, velem együtt mosolyogsz...

Fáradt vagyok, belefáradtam!

Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!

Nincs hátra semmi,

Amiért vérünket onthatnánk.

A szívem nem képes ezt tovább elviselni.

Hé, te hazug!

Mégis mit képzelsz, hogy tudnál nélkülem élni?!

Hé, te hazug!

Tudnál mondani egyetlen egy okot, amiért itt kéne maradnom?

Elmúlt nem? Akkor búcsúzzunk!

Mi az, amit tehettem volna érted? És mi az, amit nem tettem meg?

Tudod, én hittem benned, a karom nyújtottam feléd, de te lassan hátrálni kezdtél- A repedés a szívemen még mindig nem hegedt be, noha a vérzést már sikerült elállítanom. Tisztában vagy azzal, hogy a szereteted nekem adtad, és így, ezek után, ahogy ellöktél, és a nekem adott érzéseidet kitépted, undorító volt.

Csak mosolygok ezen az egészen, mást nem nagyon tehetek.
Fájdalmas, hogy ilyen távolra szaladtál tőlem, már nem érzem, hogy melletted kellene maradnom. Fájdalmas, pedig egykor még a szívünk is együtt dobbant.

Tudod, én nem felejtettem el Őt. Te is ott voltál, te is ismerted, te is szeretted... 

Te is vele voltál egészen addig a pillanatig, míg már Ő nem volt velünk többé. Akkor most miért felejted el velem együtt?

Sosem beszélek róla, de ez nem azt jelenti, hogy nem gondolok a hiányára, nem gondolok arra a temetőre, ami Őt őrzi. 

Az Ő távozása volt az, ami összezúzott mindent. Fel sem fogtam, még most sem tudom megérteni, pedig már három év telt el azóta. Mégis úgy érzem, mintha egy pocsékul rendezett filmben élnék.

Nem mondtam el senkinek sem, hogy kit veszítettem, nem mondtam el, hogy mennyire fájt, hogy mennyire tépelődtem, mennyire undorodtam magamtól.

Minden folyt tovább a megszokott medrében, én mosolyogtam, nevettem, de az űr, ami most is itt tátong a mellkasomban, még mindig üres és sötét.

Így, hogy eltelt ennyi idő...

Az a fájdalom elérte, hogy ragaszkodjak. És én ragaszkodok. Foggal-körömmel ragaszkodok azokhoz az apró dolgokhoz, amik, hacsak egy pillanatra is, de betöltik az üres mellkasom.

Ezekre szükségem van.

És a legszomorúbb az, hogy rád is szükségem lenne, de tudom, hogy már nem úgy folynak a dolgok, mint régen.

Anniyra hülye vagy!

Én.

A mosolyod kiült az arcomra, végül oda fagyott,

A lelkemben megannyi borús érzés kavargott.

A térdeimet átöleltem, az eső hangja átszúrt,

Könnyekre fakaszt, hogy már minden elmúlt.

Valamikor vakító fényem most egy apró láng,

A hanyatló szívem maga a szomorúság.

Értetlenkedem, csak nézem az eget és sírok,

Hinni? Ezen a világon a legnehezebb dolog.

Hittem abban a butaságban, hogy: Örökké.

Hittem, hogy a befejezésem egy tündérmeséé.

A seb jobban és jobban fúródik a mellkasomba,

A magány már beférkőzött a rozoga álmaimba.

Egyedül fekszem le, és egymagam kelek,

Egyedül sétálok, teljesen egymagam élek.

A titkaimat a szél szárnyára bíztam,

A bánatomat az esővel együtt sirattam.

Én kutattam az elvesztett fény után,

Esdekeltem és könyörögtem bután.

Sosem haragudtam, csak annyira fájdalmas már...

Hogy elfelejtettél, ki tudja, örökre talán.

Nem nézett vissza rám senki sem, csak elhagytak,

a szívemből pedig vörös cseppek potyogtak.

Az időm elfogyott, már nem vagyokolyan erős,

Az én lelkem is sötét lett, borús és felhős.

Már nem akarok erős lenni, csak vegyél magadhoz,

Fogd meg a kezem, csak mondd, hogy ragaszkodsz!

Mondd, hogy érek még valamit, hogy kerestél.

Vágd a fejemhez, hogy te végig szerettél.

Üvölts velem, csak tudni akarom...

Csak érezni, hogy értelmes még a holnapom...

Just Hungary.. -.-

Azt hiszem, végleg besokaltam a buta, tudatlan emberekből.
Mi is történt? Elmesélem.

Nemrég mentem be a nővéremhez hogy vigyázzak a Zétikére. Az állomáson találkoztam két régi barátommal. Épp zenét hallgattam, pontosabban Big Bang-et, méghozzá a Fantastic Baby-t.

Az ismerőseim megkérdezték, hogy mit hallgatok, mire mondtam hogy zenét. Kérték, hogy húzzam ki a fülest, ők is hadd hallják. 

Hát... Én megtettem.

Mondták, hogy fú, ez jó zene, meg milyen mix és ki az előadó. Mondtam, hogy ez nem mix, és koreaiak az énekesek.

Erre a képembe nevetett az egyik, hogy miféle szerzet lettem, hogy (idézem) "ilyen haldokló, vágott szemű buzikat" hallgatok.

Elnevettem magam, és visszadugtam a fülesemet. Csak nevetni lehet az ilyen szánalmas balfaszokon.

Aztán mutatott egy zetér, ami 300%ig gépzene. Mondtam neki, hogy ez megmutatja a műveltségi szintjét is.

Miért kell leszólni, csak azért, mert ázsiai? Csak mert koreai, japán, vagy kínai? Ezer meg egy dolgot tanulhatnánk azoktól a 'haldokló, vágott szemű buziktól!'

Haldokló? Ezek megnézték már a magyar gazdaságot? A magyar zeneipart vagy a magyar filmipart, egészségügyet, oktatást, politikát?

Ez lenne magyarország!

Ítéljétek el, mert ázsiai. Ítéljétek el, mert ott még a férfiak is igényesebbek, mint itt a nők! Ítéljétek el, ti úgyis sokkal jobbat tudtok.

Én büszke vagyok, hogy így beleszerettem Ázsiába. Szeretem Ázsia hibáit, országait, városait, zenéjét, és a történelmét! Szeretem, hogy az embereknek ezer arcuk van, izlésesek és nem rejtik el, ha nekik a kék haj a nyerő, vagy ha esetleg melegek. Teljesen szabadok, ott ki mernek menni az utcára este nyolc után is.

És hogy ott is vannak gyilkosságok, halálesetek, bűnözők?
Mutassatok egy helyet, ahol nincsenek! 
Mutogathatnak rám ujjal, de sohasem fogok lemondani erről a stílusról.

Nekem Ázsia, azon belül is Korea, nem csak egy ország.
Nekem egy álom, egy cél, egy szerelem. Nem fogom eldobni csak azért, hogy az ilyen tudatlan, haldokló kis senkik elfogadjanak.
Japán és Korea... Az én szívem jobb és bal oldala. Nem magyarázkodom, hogy miért.

Szerencsés vagyok, hogy így elmerültem a Koreai zenében, életben, nyelvben és minden másban.

Ennyi az egész! Szeretem és szeretni is fogom!

Ayu.♥

Seung Cinderella megérkezett :v 

Az utobbi napokban meglátogatott a kis zergém, Ayu :33

Nagyon boldog voltam, hogy lejött hozzám, hiszen már régóta terveztük, de mindig közbejött valami. Megfűztem Dancikát, hogy jöjjön ki velem elé, így ki is jött fff

Már szerettem volna, hogy megismerje, mert Ayu egész személye egy kész kaladregény^^

Na, megdumtuk, hogy jön hozzám, aztán jött is *-* 

Olyan jó volt megszeretgetni, magamhoz ölelni, és annnnnnnyira jó volt, hogy ő is ugyan úgy szorított. Annyira szeretek vele lenni, mert ő naagyon kimutatja, hogy szeret engem és ez csodás érzéssel tölt el.

Naaa, az úton végig kacagtuk, mivel Danci az Danci volt, így mellette lehetetlen unatkozni:D :33 Az utunk elvált, én vittem haza a virágszálam, Danci is ment haza fff

Ayu sütött nekem csokis tortát ami iiiiiiiiiiiiisteni volt *o* Étcsokis és dkldfglkds<3 Meg kaptam tőle egy pihepuha TopFint. Azt mondta, hogy ezt azért kapom, hogy sose legyek egyedül ToT <3

Aztán hazacaflattunk, még beszélgettünk a Norbival. xdd Ezek ketten nagyon jól kijöttek, ami tökjó xd Sokat röhögtem xd
Aztán Fogtuk Ayukám külsőjét, és átmentünk Dánielhez dvd-ket írni. Kiírtuk a Secret Gardent *---------------------------* Meg egy csomesz filmet :33

Otthon volt Gé is, így végig röhögtünk. A vacsoráról nem is beszélve xddd

Aztán (miután 5456456 dvd-t írtunk ki) elindultunk haza.
Mezabáltunk fánkból és beszélgettünk. xdddd

Én nem vagyok az a fajta ember, aki képes elviselni, ha sok ember a fontos számára. Számomra első a családom, és utána is csupán három ember van, akik fontosak nekem.
Én nem tudok megnyílni, de előtte ez sikerült.

Ayu mindenben eltérő, mint én. A felfogásban, az életmódban, a tulajdonságaiban...

Egyedül zenében egyezünk, és ez az, ami minket véglegesen összekötött!

Amikor pedoig el kellett engednem... A szívem szakadt meg. A sírás már természetes, ha elkell engednem, de ez most sokkal rosszabb volt. 

Most hirtelen lettem egyedül.

Rég elveszett emlékek...♥

Minden, amit akartatok, nem adatott meg.

Annyiszor elképzeltétek már a jövőt.

A jövőt, ami rideggé és fagyossá vált.

Sokszor arról álmodunk, bár olyan lenne minden, mint a tündérmesékben.

Harcolunk egy célért… Egy álomért…

Azt akartad, hogy ne legyen messze tőled.

Átölelt a karjaival, és te komolyan mosolyogtál.

Minden nap alig vártad, hogy láthasd.

Minden embert megnéztél, de te csak vele akartál maradni.

Azt akartad, hogy ne menjen messzire.

A rossz dolgok már épphogy kezdtek jobbra fordulni.

Ő mindig jól bánt veled.

Mindent megbocsájtottál neki a mosolyáért.

Félre néztél és eltűnt…

Nem vesztettél azzal, hogy már nem lehet veled.

„A nagy könnycsepp veled egyesült, és éreztem, hogy egyé válunk.”

Bár nem kellett, ti mégis mindent szerettetek egymásban.

Eltöltöttétek együtt ezt az időt.

Nem tartott sokáig, ez az idő mégis megmarad és már csak a tiéd.

Amióta megismerted, te csak egy valamiért éltél.

Te ezt választottat…

„A szerelem olyan, mint az illatos gyertya… Mikor a láng eltűnik, az illat még itt érződik.”

:c

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesz a következő bejegyzésem, de muszáj írnom, különben felrobban a fejem.
 Mi is történt?
 Beszélgettem DanCinderellával, amikor hozzájuk mentünk. Nos, a beszélgetésünk annyira jól sikerült, hogy egész úton bőgtem, mint egy szar, óvódás kislány.
 Elmondta, hogy Miksa milyen jól elvan Gáborral, meg együtt töltöttek egy napot is.
 Ezzel pedig nincs semmi bajom.
 A dolog, ami rosszul esett, egy teljesen más féle érzés volt.
 

Velem nem beszéltél már 4 napja, de arra van erőd, energiád, időd, hogy mással legyél.

 

Nem szólhatok bele, hogy mit csinálsz, én ezt tudom. Közöm sincs hozzá. De akkor is…
 Mi barátok vagyunk! A barátok pedig keresik a másikat. A barátok elmondják a másiknak a titkaikat, főleg mi… Hiszen már csak a vezetéknevünk más, majdhogynem testvérek vagyunk, nem?
 Vagy csak én éreztem ezt? Akkor valamit kurvára félre érthettem.
 Tudod, kíváncsi voltam, hogy mennyi időt bírsz ki nélkülem, és azt kívánom, bárcsak ne lettem volna erre kíváncsi.
 Azt hittem, hogy fáradt vagy, hogy pihenni akarsz, talán dolgozol.
 Ráadásul ezt így mástól megtudni… Kicsit szíven csapott.
 Mi törjük magunkat, mert most leszel 19 éves, elterveztünk mindent, már tavaly óta tervezzük, bár, lehet, hogy nem is lesz ránk időd, vagy nem is akarsz velünk ünnepelni.
 Mindig azt mondtad, hogy ne hasonlítsalak Sorához… De Miksa… Ugyan azt teszed velem, mint ő tette. De te megesküdtél nekem! Vagy elfelejtetted?
 A lelkem nem bírna ki még egy akkora törést.

당신은 진짜입니까?

Tudod, nagyon hiányzol.

Igaz, nem töltöttünk együtt sok időt, nincsenek olyan emlékeink, amik egetrengetőek lennének... De vannak olyan emlékek, amik számomra mindent jelentenek. 

Ha sírnom kell, te vagy az első, aki még látatlanban is levágja, hogy baj van. Te vagy az első, aki tudja, hogy félek.
Nem mondok semmit, te mégis tudod. 

Hogy csinálod?

Ott akarok lenni veled. Hozzád akarok rohanni, megölelni, megszeretni és engedni, hogy minden előtörjön belőlem. Engedni akarom, hogy a Nővérem megvédjen. 

Sok fájdalom van most bennem. Sok olyan fájdalom, amit nem akarok érezni magamban. Rosszul vagyok, fáradt vagyok, belülről megbetegedtem. Nem tudom, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Tehetetlen vagyok és nagyon üres a mellkasom. Félek és aggódok, olyan, mintha ez nem is én lennék. Idegennek érzem magam. Így pedig hogy várhatnám el, hogy eltünjenek a fejem felől az esőfelhők?

Miksával már 3 napja nem beszéltünk.
Most sokat dolgozok, és mindig csak azért megyek fel, hogy megnézzem írt-e, de nem.
Talán nem ér rám. Biztosan így van. A többi dologba nem merek belegondolni.

Majálisöööh

Nohát.

Majáliska volt. xdd

Én a bátyámékkal már 30.án is kimentem :v Hát, az kibaszott jó este volt xdddd

Ittunk, és nagyon jól éreztem magam Anikóékkal. Ott volt a volt osztálytársam, aki amúgy egy bitangnagy kurva, de azért jó volt látni:D

Bepartizánkodtunk valami árus mellé, ahol fűalatt vettünk piát. xdd Elsőnek szar volt a pálinka, de az 5. után már isteni volt :DXD

Szóval ja. xd Nagyon jó este volt, és kibaszottul élveztem:D

Aztán másnap fffffff

Az is jó volt, bár nem annyira, mint a 30.a.

Délelőtt kimentem Béláékkal, elvertem a pénzem:'D

Délutánra már csak kb 1200 maradt xdddddddddd Zsírfeka volt.

Vettünk Miksával vattacukkerónit *-----------* Bár, szívemszerint aztis Hali-Galira vertem volna el *ooooooooo*

Haligali egy istenkirály cuccli:D

Aztán összeakaszkodtunk Kagokáékkal, akik később leléptek, így utunkat folytattuk Jungékhoz ffff

Ott páleszeztünk, meg felelsz vagy mersz-et játszottunk. Szar volt XDDDDDDDDDD

De a film fasza *ooooooooo*

Jót hülyültünk :v

Végül Dánielnél aludtunk xddd

Erzsi kirögöhött, mert én terpeszkedve aludtam xddddddddddd

Vannak képek is a kis Virágszáammal *-* ♥

 

Ó... És igen fffffffffffffffffff

With G-d And TOP *-*

Day by Day...

Nem törött a szíved?

Nem félsz attól, hogy újra és újra megsérülsz?

Én féltelek. Én nagyon féltelek. Félek attól, hogy megint megsérülsz és megint fájni fog.

Nem törtek még össze elégszer ahhoz, hogy tudd, mi a jó neked? Vagy tényleg ennyire nem törődsz azzal a fájó ponttal a mellkasodban? És nem törődsz az én fájó pontommal sem?

Mosolyogj rám. Mosolyogj, hogy biztos legyek abban, hogy jól vagy. Nekem nem kell elmondanod a dolgokat, mert beléd látok. Szinte hallom a gondolataidat. Azt hiszem, te vagy az egyetlen.

Ne kerüld ki azt, amit mondok. Figyelj rám, csak egy kicsit. Csak addig figyelj rám, ameddig meggyőzlek arról, hogy ne engedd ennyire el magad. A szíved nyitva van, már rémisztően nyitva van. Látni az érzéseidet, akkor is, ha a szavaidat és a gondolataidat elnémítod.

Nem félted a nyitott szíved? Nem félsz attól, hogy valaki bekoszolja azokat a tiszta érzéseidet?

Bár, nem gond, ha te nem félsz.

 Én helyetted is félek. Én csak azt szeretném, hogy boldog lehess. Őszintén ezt akarom. Azt hiszem, ennél őszintébben kevés dolgot akartam eddig.

Rám számíthatsz. 

HaruHaru♥

Ne bántsd a szívem, ne tedd használhatatlanná. Ne éreztesd velem, hogy nem kellek, ha egyszer nem akarsz elengedni.

 

Elég egy pillanat, hogy jeges burkot vonj magad köré, és nekem ez a pillanat elég arra, hogy minden összedőljön. 

Nem tudom, hogy miért sírtam. Nem tudom, hogy miért fájt annyira, de 

majdnem darabokra szakadt a szívem. Régen éreztem már ehhez hasonlót. Azt gondolom, hogyha az ember sokáig nem sír, akkor hirtelen kirohan belőle. Talán én is így jártam? Elég volt egy halvány, apró rossz dolog, és minden kiszakadt belőlem.

 Rosszul éreztem magam.

 Minden rossz dolgot a szívem alá süllyesztek, mélyen a bordáim közé, olyan sötét helyre, ahonnan nem tudnak előjönni. Ha pedig egy véletlen folytán, mégis előbukkannak, hát visszaszorítom őket, a könnyeimmel fojtom meg a tudatot, hogy azok a dolgok léteznek bennem.

 Rossz szokás, rossz dolog, de én nagyon félek azokról a dolgokról beszélni, amik nyomnak. Félek kiadni a gyengeségeimet.

 Mindig is ilyen voltam. Magamnak való, képzeleteimben élő ember.

 Tudom, hogy ez így nem mehet, tudom. Változtatni viszont képtelen vagyok rajta. 

Ezért Büntetésből itt a fejszerkezetem.! Muhahahaha!

sjkdfgjdkgbsdf

"Egy rózsa volt, akit letéptek és csendben elszáradt. A víz, ami egykor frissítő volt a rózsa szárának, már régen megposhadt. A váza, amibe tették, vidám színekre volt festve, de a rózsa elszáradt. Színtelen lett, élet nélküli és száraz."

A szívemet felforgatták. Az egész kusza lett, zavaros és bántó. Szükségtelennek érzem azt, amit teszek, szükségtelennek azt, amit akarok. Annyira furcsa. 
Már-már attól félek, hogy a szívem feladja és felrobban attól a rengeteg érzéstől, ami benne kavarog. Elmenekültem. A zenébe futottam, hogy a gondolatok kiürüljenek a fejemből, elengedjem magam és elmosolyodjak.A zene a legjobb dolog a világon.Nem tudom, hogy mit írjak, pedig most szükség van erre. Muszáj, hogy az agyam ne bombázzon azokkal az ostoba kérdésekkel, amikre úgysem találok választ.Úgy érzem magam, mint Takahashi a Bokura ga Ita c. filmben... Tényleg olyan.
A film nagyon szomorú. Már legalább 4x megnéztem, és mégis folyamatosan sírok rajta. Nevetséges.Ajjj, olyan tehetetlen vagyok. Idegesít. Főbasz. >>Mindegy is, nem kell foglalkoznom ezekkel. Legalábbis, nincs erőm. Hiába teszek meg dolgokat, hiába mondom el. Mintha a falnak beszélnék:"D

alone.in.my.world.

Nem tudom, hogy mit gondoljak, mit tegyek vagy mit mondjak. Keresselek-e, egyáltalán akarod, hogy keresselek?
Idegesítő, amikor egész nap azon kattogok, hogy Te hogy lehetsz, mit csinálhatsz, mit gondolhatsz?
Bele fájdul a fejem. És nem csak a fejem... Már a szívem is. Meghallod, amikor mérges vagyok? Tényleg figyelmen kívül hagysz, vagy csak nem akarod észrevenni, hogy annyira hamar megbántasz?
Most tényleg érzem. Érzem és ez annyira fájdalmas.
Én nem vagyok olyan, mint a többi barátod, ezt már korábban is mondtam, amikor Hidrókáról beszéltünk, emlékszel?
Nem vagyok Taka, Petra, Mimi sem GD.
Hülyén fogom fel a dolgokat és minden apróság képes napokig bennem maradni. Idegesítő, hogy ennyire különbözök mindenkitől.
Ezt is mondtam.
Megint hülyeséget csináltam.
Nincs semmi értelme ezeken agyalni, mégse akarnak kimászni a fejemből.
Azt mondtad nekem, hogy szeretsz.
Akkor miért vagyok ennyire rosszul? Akkor miért nem bízol meg bennem, miért nem mondod el, ha fáj valami?
Te más vagy, mint én. Te képes vagy beszélni arról, ami bánt.
Fel sem fogod, hogy ez mennyire jó tulajdonság.

Azt nem elvagy?:D

Láttam, hogy hogyan lesz hűtlen az, aki szerető. A lelkem tűzben edzett, a szívem pedig temető.

Úúú, mi is történt velem? :D
Nem túl sok, nem túl érdekes, és nem túl lényeges sem, de azért pár dolgot megemlítenék:D

Egyik nap (Fogalmam sincs, hogy mikorxd) nővérkémmel és két gyöngyszem kisfiával elindultunk sétafikálni. Én a Béláékhoz tartottam, Hajnalka pedig az anyósához, így elkísértem. Útközben felvettük Mikót.

Aztán Zétit már a kezembe vettem, mert nem karmolászta a babakocsit. XD 

Úúú az a kisfiú annyira csodaszép! Annyira.. <3... TwT
Aztán elcsattogtunk Bélámhoz, a Ckihez:DD Őket is nagyon <3, főleg, hogy már minden boomseees náluk is. A Jázmin meg nem vemhesxdd Oszt lehet, hogy a Nikótól XDD

Lesz sok kicsi Tacsveiler xd Ilyen, eleje roti, hátsúrész meg tacsi. xdd Jajne. BEsírtam XDD

NAde. Ott vigyáztam a 3 csöppre, akik amúgy Ckik, de <3 őket:D A Vivike nagyon szeret és megkért, hogy költözzek oda *-* Agyfaszt kapna a Béluska xddd
Másnap átrisszantottam magam Mikóhoz, filmezni.
Tök jó volt, hogy a Tominak jó kedve volt, mert legalább 5x sírtam be rajta XDDD Olyanokat mondott, hogy :v fejeztem XDDD

A film egy kapal szar volt xdd De jót kacarásztam rajta xdd Meg Ildin is xddd

Osztán valamilyen úton-módon Mikó megkért, hogy maradjak, így maradtam. Este Takumi-kunt néztünk meg ment a Jonas utánameg OFF.

Reggel csinált nekem reggelit, utána meg a delessel risszantottam hazafelé.

Itthon várt a másik bátyácskám, a sógornőcském, az Anna, a két Szijj-boy (XD) meg a nővérkém xddd
Szóval nem unatkoztam. Nagyon <3 őket. NAgyon, nagyon, nagyon.!

Szóval ja :v

A rossz dolgokról meg majd megint írok egy szánalmas szart, amikor már összegyűltek bennem, de egyenlőre még leszarom a dolgokat:D Mást nem tudok:D Sajnos én tudatlan vagyok és nem tudom, hogy hogyan kellene viselkednem az adott dolgokkal. De nem is érdekel :DD 

Nem érdekel, ha leszarnak és nem keresnek:D Pótolni úgysem tudnak ;D

Gyerebe fff

PSY - Gentleman :D Nekem jobb, mint a Gangnam Style *o*

Főbaszott a 18 éve halott papám.

Tudod mit? Legyen úgy, ahogy te szeretnéd.

Legyen minden úgy, ahogy te diktálod, ahogy te érzed, ahogy te gondold. Hihetsz bármit, mondhatsz nekem bármit.

Nem fogom a szívemre venni, nem fogom magam rosszul érezni miatta. Ha akarod, kilépek az életedből, nem zargatlak, nem tuszkolom rád magam.

De azt se felejtsd el, hogy nem fogom hallgatni a rinyálásod:D

Megint jöjjek a sablonos átlagszöveggel?

'Ó jaj, nekem nincs szivem jajajajjjj T_T'

Hát náájn!

Van szivecském két pitvarral és két kamrával és vénákkal és szinuszcsomóval! Az egy lényegtele dolog, hogy már nem engedlek oda be :v

Oh tényleg :v
A minap megint megmutatta magát a papa -.- Egy kicsit már unom >> De olyan aljas, szerintem szopat. Mindig akkor csörög-csattog, amikor egyedül vagyok.
Most is, szaladtam pisilni, mert már kjadghlkadfhglkadf kellett. Oszt becsukom az ajtót. Erre meg látom, hogy lenyomódik a kilincs.
Hát, kiszoltam, hogy 'Norbi a kurva anyádat!'
Erre a kilincset elengedték.
Durci-marcisan jövök ki, és a ház ÜRES VOLT!
A Norbi a 3-as vonattal jött haza, anyuék meg este, 7 felé. És ez DÉLELŐTT VOLT!
Hát, mit ne mondjak.... Befeküdtem anyuék ágyába oszt tv-ztem.
De neeem. A papának ez nem volt elég. (Serintem én tőle örököltem a geciségem >>)
Néztem a Lovely Complex-et, erre meg mit ad isten?! Valami csattan a konyhába! Kisettenkedek, és mit látok?! A Kuka eldőlve.
Fúde főbaszott.
Úgy ugattam XDDD
Már nem is félek tőle, csak főbasz, hogy plusz munkát csinál nekem dfjghsdflkhgskfd >>>>>>>>>>>>

:33

A boldogság a legtöbb emberből úgy látom megszökött

Kiszolgáltatva élünk a pokol és a menny között

Sok a kísértés, de próbálok nem elesni

A mennyországot rájöttem csak magunkban kell keresni

Mindenki kiborul, ha nem az van, mit tervezett

Akkor jön rá mije volt, mikor már minden elveszett

Szemét ez a világ, mondom, jobban tetszett régen

amíg nem mutattad meg nekem azt, hogy szeretni szégyen.

Ébren vagyok! Sajnos ez nem csak álom,

ködbe borult minden, a kezedet nem találom.

Egyedül mint régen csak a Magány a társam,

hogy mi lesz velem nem tudom engedd Uram, hogy lássam.

미안하다 사랑한다 c':

Látsz bennem valamit? Vagy látsz bennem valami apró fényt vagy érzel egy kis melegséget, ha mellém lépsz?

Látod a szívemet? Itt van, a repedt bordáim között, az összeomlott álmaim romjaiban. Ott vöröslik. Bár, egyáltalán szeretnéd látni?

이 보입니까?

약간 아프다.

Egy köteléknek erősnek kell lennie, akkor a miénk miért ilyen darabos és meggyötört?

Nem lehetek más valaki. Már nem tudok megváltozni. Csak letörlöm a könnyeimet, elmosolyodom.

Csak azért, hogy te lásd, hogy boldog vagyok.

행복...?

Szeretném. Szeretném megragadni a te gyönyörű szíved, magamhoz ölelni és a mellkasomba zárni, hogy az én ütött-kopott szívem is olyan meseszép legyen, mint a te szíved.

Az enyémet bántották. Szavakkal ütöttek és én a szívemmel fogtam fel az ütéseket.

Te hiszel bennem...?

Mindennél jobban akarom, hogy higgy bennem. A szavaimban és abban, hogy a mai napig...

미안하다 사랑한다   

Get Out.!

Szívesen lennék egy kis ideig G-Dragon.

Nem a hírneve, a tehetsége miatt.

Egyszerűen csak jó lenne érezni egy picit a feltétlen szereteted.

Semmi másért.

My Love, Bias, Idol, Music and LIFE ♥

Minden mosolya megállítja a szívem.

 

 Minden mozdulatától egy kicsit meghalok.

 

Minden szava erőt ad nekem.

 

Erőt és biztonságot. Hitet, hogy én is erős vagyok. Általa bármire képes vagyok.

 

Talán túl sokat beszélek hozzád, amikor egyedül vagyok? 

Ha a lelkem sötét színeket ölt magára, az egyetlen, ami hirtelen visszaránt a színekbe, az te vagy. 

A te hangod.

 

A szavaid tükrözik azt, amit teszel. 

 

Nem vagy tiszta ember, ezt te magad is bevallottad, de ettől csak még tisztább lettél a szememben.

Amikor elismered a saját hibáidat, csak újra és újra megmutatod, hogy a lelked mennyire gyönyörű.

 

Különös az egész.

 

A távolság felmérhetetlen, hiszen azt sem tudod, hogy létezem, és mégis... Mintha a lelkem hozzád kapcsolódna.

 

Példaképnek nevezzelek? Nem tehetem, hiszen te annál sokkal többet jelentesz nekem. Idol? Bias? Elhanyagolható szavak.

 

De tudom, hogy amikor tényleg egyedül vagyok, a hangod egy mentőöv. A legszebb, legbiztosabb és számomra a legfontosabb mentőöv. Szeretek elmenekülni a te világodba. Oda, ahol csak a te hangod hallom. Fontos vagy nekem, de még mennyire fontos...

 

Amikor sétálok és lehunyom a szemem, csak arra a hangra figyelek, ami tőled jön.

 

Igaz, nem nekem szól, nem csak nekem és nem azt mondja, amit hallok, de mégis hallom:

 

Légy Boldogabb!

 

És ez felülmúlhatatlan.

Azt hiszem, hogy nem tudok nélküle élni. Sőt. Ez így van.

Olyan az a hang és a létezésed, mint egy drog. Teljesen függővé tett és nem tudok elszakadni tőle.

Annyira ♥!

 

 

c: ♥

내가 사랑하는?

느낌이 할 수 있습니까?

나는 사랑하고 싶어. 그 다음, 아파합니다.

 

Te hallod, amikor megdobban a szívem? Olyan messze vagy és én annyira magányos vagyok.

Én érzem, amikor neked fáj, vajon te is érzed, amikor sírok?

 

Miért nem látsz belém? Annyira szeretném... Azt akarom, hogy lásd a szívemet.

Senkinek se akarok olyan nyitott könyv lenni, mint neked.

Ha beteg vagyok, ha rosszul érzem magam, ha csak egy napig nem beszélünk, szinte azonnal felhívsz.

Amikor felhívtál, és azt mondtad, hogy hallani akartad a hangom... 

Tudod te, hogy a szívem megállt akkor?

 

Azt mondtad, hogy te vagy az én Unniem. Nos, nem gondoltam volna, hogy így lesz.

 

Az arcod és a mosolyod...

 

Az ember mindig csalódik, valaki mindig hátat fordít neki, valaki mindig megbántja, megsiratja...

 

Én az az ember szeretnék lenni, aki megvéd téged ettől.

 

A szülinapi buli, amit neked szerveztünk, valójában nekem számított ünnepnek, mert ott lehettem. Igaz, beteg voltál, de ott voltál velem.

 

Nekem ez fontos. Nem tudom, hogy miért lettem ilyen, de fontos az, hogy tudjam: Szeretnek engem.

 

Talán te szoktattál hozzá.

 

Amikor elsőnek találkoztunk, te megfogtad a kezem és azt mondtad:

- Örülök, hogy a barátod lehetek! -

Fogtad a kezem. Olyan közel sétáltál hozzám, hogy eleinte furcsa is volt. Aztán szépen, lassan kellemes lett.

Ha leültem, te mellém ültél és átöleltél. Velem aludtál, nem engedted, hogy nélküled aludjak.

Annyira hiányzol, hogy azt el se tudom mondani.

Annyi szeretetet kaptam tőled, hogy most érzem a hiányát. És ez borzasztóan nyomasztó érzés.

Nem követelhetem ki az emberektől, hogy szeressenek, nem vághatom az arcukba, hogy nekem szükségem van erre az emberi gyengeségre.

Szóval marad ez. Marad az, hogy várom, hogy felhívj, vagy ha már nem bírom, én hívlak téged.

Kapok szeretetet, ne értsd félre. Szeretnek a barátaim.

De nekem a tiédre is szükségem van.

Szükségem van arra a nyitottságra, amit nekem adtál.

Szükségem van rá, hogy én is adni tudjak neked.

Szeretlek, Ayu!

당신은 날 사랑 해요?

행복하니?

다른 아무것도 당신을 행복하게 해주지 수 없습니다. 하지만 당신이 행복 할 수 있겠어요!

 

행복하니?

Ugye, boldog vagy? Nem csak egy elhaló érzés, ami eltűnhet a szívedből, igaz?

Nekem ez fontos, talán a legfontosabb. A mosolyod egy olyan kincs, ami előre lök ebben a ragacsos életben. Mosolyognod kell, hiszen ahol nem süt a nap, ott én is elszomorodom.

Ha hirtelen megváltozik a kedved, valahogy engem is magaddal rántasz, mintha csak egy szívünk lenne.

Sokszor vicceltünk ezzel, emlékszel?

Egy lélek két testben.

Sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Ráadásul pont velem, hiszen a személyiségjegyeim nem engedik meg azt, hogy könnyedén elfogadjanak az emberek. De mégis...

Szeretlek téged, és nem azért mondom, hogy viszont halljam a szádból, nem azért, hogy megölelj, megpuszilj vagy mosolyogj. Egyszerűen, őszintén és hátsó szándékok nélkül.

Ez a szó így szép, és így ér sokat.

Nem azért érzem így, mert muszáj. Egyszerűen így van. Találtam egy embert, tele hibával, de mégis, ezek a hibák azok, amiket különösen kedvelek.

Nem tudom, hogy rajtad kívül van-e még valaki, akit így elfogadtam és akinek ennyi mindent adtam. Tényleg nem tudom, de annyira boldog vagyok.

Boldog vagyok, amikor azt mondod, hogy örülsz, főleg akkor, ha az miattam van.

Voltak idők, amikor kételkedtem, amikor haragudtam, amikor vádaskodtam és volt olyan, amikor mindent megbántam...

De ezek a dolgok annyira jelentéktelenné váltak mára, mintha csak apró, szemcsés por lenne, semmi más.

Mosolyognod kell, nem szabad elveszítened a mosolyodat. A szíved egy olyan hely, ahol képes vagy mindenkinek helyet szorítani. 

난 정말 당신을 사랑.