Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.
A minap egy parkban ültem. Vártam a buszra, de még sok idő volt. Magányos voltam, így zenét hallgattam. Arra kaptam fel a fejem, hogy egy idős nénike ült le mellém és rám köszönt.
Kikapcsoltam a zenét és beszélgetni kezdtünk.
Azt mondta, hogy nagyon szomorú az arcom.
Mosolyogva mondtam neki, hogy nincs semmi baj, csak elgondolkodtam, mire azt mondta, hogy minden elgondolkodás mögött sok sok érzelem van és azokat látni lehet az emberek arcán.
Addig beszélt erről, míg megtört a jég és sírva fakadtam.
Mindent elmondtam neki. Olyan érzéseket, amiket tényleg eltemettem, amikre nem gondoltam. Régi, elfelejtett sérelmek, rossz dolgok.
Sokkal könnyebb volt utána.
Aztán azt mondta, hogy mindig ott sétál el a park mellett. Ha baj van, menjek oda.
'Kis unokám'
Nem ismertem a mamáimat, de ahogy az a nénike mondta... Annyira jó érzés volt.
Gyakran vagyok magányos és mostanában a zenébe és a mangákba temetkeztem.
Egy olyan világ, ahol nem érzem magam feleslegesnek és nem vagyok egyedül.
"Nem szabad könnyeznünk. Ez a test veresége a szív ellen, mert amit mi "szívnek" nevezünk, az néha csak annak a bizonyítéka, hogy a gazdája léte mit sem ér."
Azt mondod,, hogy jól vagy, és nevetsz, de a rosszabb napokon hiányolod őt.
A mi barátságunk 6 évig volt erős, még 7.ben ismertem meg, de nem bánom, hogy a barátomnak neveztem, akkor sem ha ez így alakult. Ő tett engem az ellenségei közé, én pedig nem ellenkeztem.
Ha ellenem akar lenni, legyen. Nekem megfelelt volna a csendes háború is, de nem fogom tűrni, hogy nyíltan bántson.
Azt hinné az ember, hogy ha valakit a barátjának tart, az keresi.
Szakít rá időt.
Támogatja a legőrültebb ötleteiben is, még akkor is, amikor tisztán tudja, hogy bukás lesz a vége.
Mellette van.
Ismeri.
Talán egy kicsit elütök az emberektől, igaz? Egy kicsit.
Csalódottnak érzem magam és magányosnak.
Az embereknek jól esik, amikor azt mondom, hogy szeretem őket? Jól esik, ha kedveskedek?
Nekem is jól esne. Én is mosolyognék és egyre jobban kötődnék a kedves szavakhoz. Ilyen az ember. Ahol szeretetet kap, ott szeretetet ad.
Tényleg nem érzem magam jól. Kibaszottul egyedül érzem magam és ez kibaszottul nagy csalódással jár még akkor is, ha nem így van. Én így érzem, ezen pedig nem én tudok változtatni.
Csak annyit kérhetek tőle, hogy segítsen! Húzzon ki a gödörből, úgy, ahogy mindig is tette. A dallamokkal ragadja meg a szívem és a zenével gyógyítson meg. Úgy, ahogy azt egy barát tenné a kezeivel és a szavaival. ♥
Raimárbájtennél szuszmákoltam, ezt még leszeretném írni. :v
Nagyon jó volt az a hétvége. Olyan... tökéletes *o*
Elvittem a Nineteen-t, amit meg is lestünk. Mikulának nagyon gyere be lett, de nem is csodálkozom... Az Into The Fire után a Nineteen is a kedvenceim közé sorolható. Mert hát.. Topika kibaszott jó színész!!
Estére még Jonast néztünk, amit én nem akartam de kajak nem rossz >< Annyi eszük van, mint Miksának :v ffff
Mellettem aludt el.
Másnap nosztalgiáztunk, előszedte a 9837598345 éves írásokat, amiket neki szántam és úristen XDDD
Ez már a Mindennek a Teteje pillanat volt!
Ráadásul olyan okos voltam, hogy a dátumot 2010. 02. 32-re írtam, amin besírtunk szintén xdd
Az a hétvége olyan volt, mint régen, mintha csak suli után átmentem volna Mikkancshoz. Az a hétvége erőt adott, amit magamban őrzök. Ami jelenleg a legféltettebb kincsem.
Hittem abban, hogy 'örökké'. Hittem abban, hogy Te és Én. Összetartoztunk, de ezt ott fent elrontották. Szertefoszlott minden emlék. Ami valaha a miénk volt, most már csak az enyém. Volt valaki az életedben, aki nálam jobban ismert Téged? Nem tudom, hogy figyeltél-e rám, akkor. Jó volt tudni, hogy itt vagy nekem, de későn szóltál, hogy ennyi volt.
