Egy bolond fiu miatt... nevetseges.

Mondd csak... Tudod milyen a fajdalom? Tudod milyen az, amikor mar nem tudsz sirni, mert ugy erzed, felesleges? Amikor osszeomol benned minden, nem hallassz, nem latsz, csupan bamulsz magad ele, es egy csepp konny sem folyik le az arcodon?

Nem erzel semmit sem magadban, nem erzed a szived, nem latod semminek sem az ertelmet.

Olyan, mintha kiurult volna minden. Minden mosolyod, amit kipreselsz magadbol, a lelked egy drabkaja, minden nevetes, amit produkalsz, csupan groteszk maszmaszk, a sirasod netovabbja. Keresel valami mondanivalot, de a szavak nem esnek a szadra. Probalsz ugy tenni, mintha jol lennel, csak azert, hogy mas ne lassa a nyilvanvalot: feladtad.

Amikor nem talalod a helyed, a halkan elsuttogott szavaid elvesznek a paras levegoben.

Nem hiszel semmit, nem gondolsz semmit, nem tudsz semmit. Csak letezel.

Erot keresel, probalsz meglatni olyan dolgokat, amik adhatnak egy kis lokest, de mindig olyat fedezel fel, ami inkabb ujra a foldbe dongoli a lelked. Probalnal kpaszkodni. Mindegy mibe, csak kapaszkodhass. Egy emlekbe, egy hazug igeretbe, amirol tudod, hogy kozel sem igaz. 

Mar nem tudod mit tegyel. Hova fordulj, hol letezz. Csak azt tudod, hogy ures vahy. Ures, szintelen, kiegett. Es hazug. Inkabb mosolyogsz, de nem engeded, hogy mas meglasson igy. Ilyen csupaszon, erzelmileg mesztelen. Hinni akarsz?

Mondd csak... Van hited?

Ne a mosolyoknak higgy. Azok gyakran hazugok. Ne a szavaknak. Sosem igazak. Higgy abban, ami egy kis megnyugvast ad.

Nem kell erosnek lenned. Nem kell mindig torhetetlennek mutatnod magad.

Fajhat valami, amitol sirunk. Fajhat valami olyannyira, hogy erre az emberi tulajdonsagra is keptelenek vagyunk.

Sok fele fajdalom ert, er, es meg mennyi fog erni.

       Lesz olyan, amikor elpattan valami. Lesz olyan, amikor vegleg osszeroskadsz. Mindig lesz nagyobb fajdalom.annal, mint amit erzunk.