행복하니?

Ugye, boldog vagy? Nem csak egy elhaló érzés, ami eltűnhet a szívedből, igaz?

Nekem ez fontos, talán a legfontosabb. A mosolyod egy olyan kincs, ami előre lök ebben a ragacsos életben. Mosolyognod kell, hiszen ahol nem süt a nap, ott én is elszomorodom.

Ha hirtelen megváltozik a kedved, valahogy engem is magaddal rántasz, mintha csak egy szívünk lenne.

Sokszor vicceltünk ezzel, emlékszel?

Egy lélek két testben.

Sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Ráadásul pont velem, hiszen a személyiségjegyeim nem engedik meg azt, hogy könnyedén elfogadjanak az emberek. De mégis...

Szeretlek téged, és nem azért mondom, hogy viszont halljam a szádból, nem azért, hogy megölelj, megpuszilj vagy mosolyogj. Egyszerűen, őszintén és hátsó szándékok nélkül.

Ez a szó így szép, és így ér sokat.

Nem azért érzem így, mert muszáj. Egyszerűen így van. Találtam egy embert, tele hibával, de mégis, ezek a hibák azok, amiket különösen kedvelek.

Nem tudom, hogy rajtad kívül van-e még valaki, akit így elfogadtam és akinek ennyi mindent adtam. Tényleg nem tudom, de annyira boldog vagyok.

Boldog vagyok, amikor azt mondod, hogy örülsz, főleg akkor, ha az miattam van.

Voltak idők, amikor kételkedtem, amikor haragudtam, amikor vádaskodtam és volt olyan, amikor mindent megbántam...

De ezek a dolgok annyira jelentéktelenné váltak mára, mintha csak apró, szemcsés por lenne, semmi más.

Mosolyognod kell, nem szabad elveszítened a mosolyodat. A szíved egy olyan hely, ahol képes vagy mindenkinek helyet szorítani. 

난 정말 당신을 사랑.