Néha különös érzések párosulnak egy emberben. A legrosszabb párosítás a szeretet, a csalódás és a gyűlölet kusza, ragadós mocska.
Amikor abban csalódsz, akit szeretsz, és hirtelen fellángol benned azaz érzés, hogy gyűlölöd őt, megveted, szánalmasnak találod. Hirtelen megörülsz a legapróbb fájdalmának is. Egy csalódás csupán egy hajszál, ami elválasztja a szeretet mézédes kedvességét a sötét, haragból és gyűlöletből összemosódott mocskától.
Undorító érzés ez az összemosódottság.
Ahogy a mosoly lassan grimaszba fut át, az érzések eluralkodnak, és nem akarod látni. Nem akarod szeretni. Meg akarod vetni. Kihasználva érzed magad, mert elárultad neki az érzéseidet, kiadtad azokat a kis titkokat, amik a lelked legalján lappangtak. Azokat, amik annyira benned éltek. Minden egyes kis titok te voltál. Minden egyes részedet átadtad neki. Annak adtad magad, aki nem érdemelte meg.
Hiába próbálod visszatekerni az időt, hiába akarod megvonni magadat tőle. Már késő. Átadtad neki a szíved, amit ő a kezeivel roppantott össze.
De túlzottad szereted őt ahhoz, hogy magára hagyd. A gondolatok megsemmisülnek, és újra szépnek látod. Újra szereted, újra bízol.
Idiótának érzed magad a gondolataid miatt, amiket már nem is találsz igaznak. Sőt. A lehető legnagyobb hazugságnak érzed azokat, amiket nemrég gondoltál. Ezt hívják szeretetnek. Feltételnélküli szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése