Ne bántsd a szívem, ne tedd
használhatatlanná. Ne éreztesd velem, hogy nem kellek, ha egyszer nem akarsz
elengedni.
Elég egy pillanat, hogy jeges
burkot vonj magad köré, és nekem ez a pillanat elég arra, hogy minden
összedőljön.
Nem tudom, hogy miért sírtam.
Nem tudom, hogy miért fájt annyira, de
majdnem darabokra szakadt a szívem. Régen
éreztem már ehhez hasonlót. Azt gondolom, hogyha az ember
sokáig nem sír, akkor hirtelen kirohan belőle. Talán én is így jártam? Elég
volt egy halvány, apró rossz dolog, és minden kiszakadt belőlem.
Rosszul éreztem magam.
Minden rossz dolgot a szívem
alá süllyesztek, mélyen a bordáim közé, olyan sötét helyre, ahonnan nem tudnak
előjönni. Ha pedig egy véletlen folytán, mégis előbukkannak, hát visszaszorítom
őket, a könnyeimmel fojtom meg a tudatot, hogy azok a dolgok léteznek bennem.
Rossz szokás, rossz dolog, de
én nagyon félek azokról a dolgokról beszélni, amik nyomnak. Félek kiadni a
gyengeségeimet.
Mindig is ilyen voltam.
Magamnak való, képzeleteimben élő ember.
Tudom, hogy ez így nem mehet,
tudom. Változtatni viszont képtelen vagyok rajta.
Ezért Büntetésből itt a fejszerkezetem.! Muhahahaha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése