Minden mosolya megállítja a szívem.
Minden mozdulatától egy kicsit meghalok.
Minden szava erőt ad nekem.
Erőt és biztonságot. Hitet, hogy én is erős vagyok. Általa bármire képes vagyok.
Talán túl sokat beszélek hozzád, amikor egyedül vagyok?
Ha a lelkem sötét színeket ölt magára, az egyetlen, ami hirtelen visszaránt a színekbe, az te vagy.
A te hangod.
A szavaid tükrözik azt, amit teszel.
Nem vagy tiszta ember, ezt te magad is bevallottad, de ettől csak még tisztább lettél a szememben.
Amikor elismered a saját hibáidat, csak újra és újra megmutatod, hogy a lelked mennyire gyönyörű.
Különös az egész.
A távolság felmérhetetlen, hiszen azt sem tudod, hogy létezem, és mégis... Mintha a lelkem hozzád kapcsolódna.
Példaképnek nevezzelek? Nem tehetem, hiszen te annál sokkal többet jelentesz nekem. Idol? Bias? Elhanyagolható szavak.
De tudom, hogy amikor tényleg egyedül vagyok, a hangod egy mentőöv. A legszebb, legbiztosabb és számomra a legfontosabb mentőöv. Szeretek elmenekülni a te világodba. Oda, ahol csak a te hangod hallom. Fontos vagy nekem, de még mennyire fontos...
Amikor sétálok és lehunyom a szemem, csak arra a hangra figyelek, ami tőled jön.
Igaz, nem nekem szól, nem csak nekem és nem azt mondja, amit hallok, de mégis hallom:
Légy Boldogabb!
És ez felülmúlhatatlan.
Azt hiszem, hogy nem tudok nélküle élni. Sőt. Ez így van.
Olyan az a hang és a létezésed, mint egy drog. Teljesen függővé tett és nem tudok elszakadni tőle.
Annyira ♥!
내가 사랑하는?
느낌이 할 수 있습니까?
나는 사랑하고 싶어. 그 다음, 아파합니다.
Te hallod, amikor megdobban a szívem? Olyan messze vagy és én annyira magányos vagyok.
Én érzem, amikor neked fáj, vajon te is érzed, amikor sírok?
Miért nem látsz belém? Annyira szeretném... Azt akarom, hogy lásd a szívemet.
Senkinek se akarok olyan nyitott könyv lenni, mint neked.
Ha beteg vagyok, ha rosszul érzem magam, ha csak egy napig nem beszélünk, szinte azonnal felhívsz.
Amikor felhívtál, és azt mondtad, hogy hallani akartad a hangom...
Tudod te, hogy a szívem megállt akkor?
Azt mondtad, hogy te vagy az én Unniem. Nos, nem gondoltam volna, hogy így lesz.
Az arcod és a mosolyod...
Az ember mindig csalódik, valaki mindig hátat fordít neki, valaki mindig megbántja, megsiratja...
Én az az ember szeretnék lenni, aki megvéd téged ettől.
A szülinapi buli, amit neked szerveztünk, valójában nekem számított ünnepnek, mert ott lehettem. Igaz, beteg voltál, de ott voltál velem.
Nekem ez fontos. Nem tudom, hogy miért lettem ilyen, de fontos az, hogy tudjam: Szeretnek engem.
Talán te szoktattál hozzá.
Amikor elsőnek találkoztunk, te megfogtad a kezem és azt mondtad:
- Örülök, hogy a barátod lehetek! -
Fogtad a kezem. Olyan közel sétáltál hozzám, hogy eleinte furcsa is volt. Aztán szépen, lassan kellemes lett.
Ha leültem, te mellém ültél és átöleltél. Velem aludtál, nem engedted, hogy nélküled aludjak.
Annyira hiányzol, hogy azt el se tudom mondani.
Annyi szeretetet kaptam tőled, hogy most érzem a hiányát. És ez borzasztóan nyomasztó érzés.
Nem követelhetem ki az emberektől, hogy szeressenek, nem vághatom az arcukba, hogy nekem szükségem van erre az emberi gyengeségre.
Szóval marad ez. Marad az, hogy várom, hogy felhívj, vagy ha már nem bírom, én hívlak téged.
Kapok szeretetet, ne értsd félre. Szeretnek a barátaim.
De nekem a tiédre is szükségem van.
Szükségem van arra a nyitottságra, amit nekem adtál.
Szükségem van rá, hogy én is adni tudjak neked.
Szeretlek, Ayu!
당신은 날 사랑 해요?
행복하니?
다른 아무것도 당신을 행복하게 해주지 수 없습니다. 하지만 당신이 행복 할 수 있겠어요!
Ugye, boldog vagy? Nem csak egy elhaló érzés, ami eltűnhet a szívedből, igaz?
Nekem ez fontos, talán a legfontosabb. A mosolyod egy olyan kincs, ami előre lök ebben a ragacsos életben. Mosolyognod kell, hiszen ahol nem süt a nap, ott én is elszomorodom.
Ha hirtelen megváltozik a kedved, valahogy engem is magaddal rántasz, mintha csak egy szívünk lenne.
Sokszor vicceltünk ezzel, emlékszel?
Egy lélek két testben.
Sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Ráadásul pont velem, hiszen a személyiségjegyeim nem engedik meg azt, hogy könnyedén elfogadjanak az emberek. De mégis...
Szeretlek téged, és nem azért mondom, hogy viszont halljam a szádból, nem azért, hogy megölelj, megpuszilj vagy mosolyogj. Egyszerűen, őszintén és hátsó szándékok nélkül.
Ez a szó így szép, és így ér sokat.
Nem azért érzem így, mert muszáj. Egyszerűen így van. Találtam egy embert, tele hibával, de mégis, ezek a hibák azok, amiket különösen kedvelek.
Nem tudom, hogy rajtad kívül van-e még valaki, akit így elfogadtam és akinek ennyi mindent adtam. Tényleg nem tudom, de annyira boldog vagyok.
Boldog vagyok, amikor azt mondod, hogy örülsz, főleg akkor, ha az miattam van.
Voltak idők, amikor kételkedtem, amikor haragudtam, amikor vádaskodtam és volt olyan, amikor mindent megbántam...
De ezek a dolgok annyira jelentéktelenné váltak mára, mintha csak apró, szemcsés por lenne, semmi más.
Mosolyognod kell, nem szabad elveszítened a mosolyodat. A szíved egy olyan hely, ahol képes vagy mindenkinek helyet szorítani.
난 정말 당신을 사랑.
Egy szavak nélküli világban beszélünk a szerelemről, egészen addig, míg a szavak el nem érnek téged.
Beboríthatom a sebekkel teli karod ajkaim érintésével?
A megfagyott vágyunkat szeretném felolvasztani.
Ha magunk mögött hagyhatnánk a múltbéli szerelmünk emlékét, holnap egy még gyönyörűbb éjszaka várhatna ránk.
A hold varázsa egy jeges álomban, veled szeretnék menni, a messzeségbe.
Menjünk bárhová, olyan helyre, ahol hinni tudunk a szerelemben.
c:
'Nem tartom magam jó embernek, de ha mosolyt csalok az arcára, az számomra több mint elég.'
Régóta szeretném, ha a nevem olyan helyet kapna egy szívben, ahonnan lehetetlen kitörölni. Ahonnan ha elakarnék szökni, a szív tulajdonosa utánam rohanna és bezárna. Ahol tényleg, egy rövid ideig pár dolog nekem szóla. Nem rólam, hanem nekem.
Nem akarok szomorú lenni, én nem akarok sírni, én nem akarok bántani senkit se.
Sok rossz dolgot tettem és annál rosszabbakat gondoltam, és tudom, hogy ezek nem fognak belőlem eltűnni...
De igyekszem.
Olyan ember akarok lenni, aki képes arra, hogy megváltozzon.
Az én lelkem nem lesz olyan sivatag, mint Chronáé.
~ Én egy szakadt hintáról zuhantam le a világba, nyitott szívvel lefelé, pont bele egy nagy szilánkba.~
- Egy idézet, ami mindig eszembe juttatja:
'A barátság mélyebben van, mint a szeretet és mélyebben, mint a szerelem.'
- Marik Viktória.
- A becenevei: Miksa, Miko, Raimka, Mikula ffff
- 18 éves.
- Rövid, barna hajú.
- Egyedülálló.
- Édesanyjával és nevelőaőjával él.
- Ceglédi.
- Nincs gyereke.
- Egy nővére van.
- A szülei elváltak.
- Alacsony.
- Az életfelfogása összefügg egy Koreai idollal; G-Dragonnal.
Főbb tulajdonságok:
- Gyűlöli Dara-t.
- Dara-gyilkos.
- Szereti Trancsizni Dara-t.
/És én támogatom őt!/
- Néha kicsit tájszólásos.
- A L és M betűknél nem mindig ér össze a szája.
- Tehetségesen ír.
- Kreatív.
- Kiskorában egyszer betört a feje, mert szembe dugta bele a lábát az apukája papucsába.
- Az édesapja már egy éve külföldön dolgozik.
- A nővére már Kecskeméten lakik.
- Az édesanyjának gerincsérve volt, így többször műtötték.
- 162 cm.
- Már nem fog nőni.
- Néha furán beszél.
- Csak az egyik szemével képes kancsalítani.
- Ha mással alszik, nem lehet tőle szabadulni.
- A szobája tele van G-Dragonnal és a barátai képeivel.
- Farkasvaksága van.
- Szereti a májat.
- Éjszakai fogszabályzója van.
- Szemüveget kellene hordania, de ráült és eltört, megjavítani nem akarja. Amúgy se hordaná.
- Néha nagyon sokat beszél.
- Nem kérdezi a másik problémáját. Úgy gondolja, ha valaki akarja, elmondja.
- Szívesen beszél mélyebb témákról is.
- Fél az öregedéstől.
- Miraim elmondása szerint ő egy zseni. Nem. Ez nem így van.
- Nem tud betűzni.
- Nem tud szótagolni.
- Két szót képes hibátlanul betűzni: xxxibgdrn, IBGDRN.
- Szócsatárnak tartja magát.
- Sokat aggódik mások miatt.
- Kis mértékben alkoholista.
- Nagyon szeretnivaló egyéniséggel rendelkezik.
- Ügyesen fogalmazza meg a mondanivalóját.
- Őszinte és nyílt szájú. (Nagy a pofája)
- Bátor.
- Elismeri a hibáját.
- Amikor alszik, hangosan szuszog.
- A semmiről is képes órákat beszélni.
- Titkos fegyvere a ferde ökle.
- Néha behisztizik.
- Hullik a haja.
- Vérszegény.
- A szemei nagyok.
- Szeret glóbuszt játszani.
- Beavatja az embert a legérdektelenebb dolgaiba. (Gondi, Glóbusz.)
- Cki.
- G-D fanatikus és G-D feleség.
- Az agya helyén sajnos egy G-Dragonos kép van.
- Sajnos betegeskedő.
- Nem bízik meg akárkiben.
- Ha azt a szót használnám, hogy 'lelkitárs', az csak rá lenne érvényes.
- Tudja, hogy hogyan mutassa ki az érzéseit.
- Képtelen erjeteni azt, ha valami bántja.
- Esténként gyakran van fent sokáik, mert nem tud aludni.
- Ha megszeret valakit, sosem engedi el, legyen az bármilyen ember.
- Szereti az ázsiai kultúrát.
- Jelenleg Szöul és G-Dragon az álma.
- Nem szereti az almát, fáj tőle a hasa.
- Egyszer megfogott egy penészes zsömlét és félt, hogy az ujja is bepenészesedik.
- Volt, hogy a fasírttól megfájdult a feje.
- Kedvenc Japán együttese a The Gazette, az énekes, Ruki pedig fontos helyen van a szívében.
- Allergiás a málnára, pöttyös lesz tőle.
- Imádja a csokit, főleg a karamellás milkát és a mozart csokit.
- Övsömörrel küzd és szívbeteg. (Szerencsére a Hepatitiszből kigyógyult)
- Az első két lábujja Idéző lábujjak.
- Hiányzik pár bütyök a kezéről.
- Ha boldog, a szeme színe kékes lesz, ha szomorú, inkább besötétül és enyhén zöld színű lesz.
- Szereti, ha szeretik.
- Egyre erősödik.
- Már nem Man in Black.
- Régen gyűlöltük egymást.
- Szereti a fekete és a piros színt együtt.
- Le szeretné vágatni a haját, mert nem nő meg.
- Szereti a színes dolgokat.
- G-Dragon számára nem csak egy zenész, és nem csak egy koreai idol. Számára ő egy érzést, egy célt és egy életet jelent. Azt mondta, hogy G-Dragon a példaképe, de számára G-D zenéje és lénye sokkal több ennél.
- Nem szereti, ha sírni látom.
- Ha sokáig van egyedül, begyepesedik.
- Szereti a telet.
- Szeretne a saját lábára állni.
- Nem lehet rá azt mondani, hogy naiv.
- Általánosban sokáig volt szerelmes egy Adrián nevű fiúba.
- Egy komoly kapcsolata 2 évig tartott egy Milán nevű fiúval. (Man In Black Időszak)
- Fél a rigótól, nagy madaraktól, apró bogaraktól, csúszó-mászóktól.
- Szereti a különleges dolgokat.
- A szakmája cukrász, de nem dolgozik cukrászként.
- Matematikából megbukott.
- A középiskolás éveiben egy neonzöld pólóban tesizett.
- Szereti, ha írok neki valamit, legyen az bármilyen apró szösszenet.
- Szereti, ha foglalkoznak vele.
- Nagy a szeretet igénye, de velem ellentétben nem mutatja ki.
- Néha felvesz egy fura stílust, ami még neki se tűnik fel.
- Egyszer azt mondta, hogy soha többé nem akar velem veszekedni.
- Nem haragtartó.
- Biszex.
- Szereti, ha a középpontban lehet.
- Könnyű zavarba hozni.
- Ha kényelmetlenül érzi magát, elkezd dadogni, amit ő maga se vesz észre.
Amit meg akar valósítani:
- Külföldön dolgozni.
- Koreai nyelvet tanulni.
- Kiutazni Szöulba és ott élni.
- Eljutni egy G-Dragon koncertre.
- Találkozni a Bisaival.
- Meghódítani G-Dragont.
Amit nem tud elviselni:
- Ha valaki fanolja a 2ne1-t, vagy simán Dara-t.
- Ha rossz szavakkal illetik a példaképét.
- Ha tudatlan emberek bántják azokat, akiket ő szeret.
- Ha falevelet, meggyet vagy havat kell söpörni.
- Ha azt írom: tökjó, Hát jó, rendben, okés, Jólvan.
Amit szeretek benne:
- Minden.!!!
Talán elfáradtam.
Sikoltoznék, hogy álljon meg a világ, csak egy percre, csak egy végtelen másodpercre, míg erőt veszek magamon a lélegzéshez, míg átdobom magam a korlátaimon. Csak egy örökké tartó pillanatra, míg a bennem élő szavak hangja szét nem szakít, csak addig, míg erőt gyűjtök a halálhoz.
Az én keresztemet magam hordom. Ne lássák elgyötört lelkemet, ne lássák szorongatott szívemet, ne lássák homályba vesző tekintetemet. Csak azt lássák, amit látni akarnak, a felszínt, azt az ürességtől hemzsegő felszínt, amely megnevettet, amely fáradtan feszít arcomon.
Csak nézz egyszer rám, kérlek, s halld meg ki nem mondott szavaimat. Csak nyújtsd a kezed, de hagyd, hogy egyedül kapaszkodjak fel rajta. Hagyd meg nekem az önérzetemet, segíts, hogy önmagam lehessek újra. Hiszen tudod, ki vagyok, hiszen tudod, ki lettem, hiszen tudod, mit akarsz te is, én is. Ez a kettőnk keresztje kell, hogy legyen, s ha te eldobod, én elsüllyedek a mocsárban.
Felszakítja mellkasom, s egy suta kéz kiemeli leszakított bordáim közül a szívemet, kitépi az őt fogva tartó erek szorításából, elválasztja tőlem, elvágja az érzéseim gyökerét. Nevetek. A szemeim vérben forognak, a szívem helyére egy sáros kődarab kerül, de a vérzés nem akar elállni, hisz nincs semmi, ami pótolná a veszteséget. Megszűnnek az érzések, s nevetésem hangja elhal a távolban. Már nincs semmim, egy érzéketlen, mocskos kődarab hever a szívem helyén, s nekem megfelel, hiszen nincs már, ami hozzád kötne. A még mindig dobogó szerv a földön hever, hányadék közepette, s mégis tiszta. Megtisztítják az érzések, melyeket egykor belé tömtem. Nevetések, sírások emlékei, ölelések, egy kéz a derékon, egy csók az ajkakon, halkan elmormolt vallomások, egymást kerülő pillantások.
A tekintetem már tompa lett,
A szívem kihagyott pár ütemet.
A tetteid mocskos foltot hagytak,
Pórázon tartottál, csak magadnak.
A szívem kamrái fájdalommal telnek,
Sóhajaid a könnyeimtől nedvesednek.
Betöltöttem a lelkemen lévő lyukat,
de heges még az álmodozások miatt.
Most már csak bambulva nézem a lábam,
Élek abban, amit magamnak rajzoltam.
Eltemettem mindent, így még tudok élni.
Szárnyaszegetten, de tudok mosolyogni.
