당신은 진짜입니까?

Tudod, nagyon hiányzol.

Igaz, nem töltöttünk együtt sok időt, nincsenek olyan emlékeink, amik egetrengetőek lennének... De vannak olyan emlékek, amik számomra mindent jelentenek. 

Ha sírnom kell, te vagy az első, aki még látatlanban is levágja, hogy baj van. Te vagy az első, aki tudja, hogy félek.
Nem mondok semmit, te mégis tudod. 

Hogy csinálod?

Ott akarok lenni veled. Hozzád akarok rohanni, megölelni, megszeretni és engedni, hogy minden előtörjön belőlem. Engedni akarom, hogy a Nővérem megvédjen. 

Sok fájdalom van most bennem. Sok olyan fájdalom, amit nem akarok érezni magamban. Rosszul vagyok, fáradt vagyok, belülről megbetegedtem. Nem tudom, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Tehetetlen vagyok és nagyon üres a mellkasom. Félek és aggódok, olyan, mintha ez nem is én lennék. Idegennek érzem magam. Így pedig hogy várhatnám el, hogy eltünjenek a fejem felől az esőfelhők?

Miksával már 3 napja nem beszéltünk.
Most sokat dolgozok, és mindig csak azért megyek fel, hogy megnézzem írt-e, de nem.
Talán nem ér rám. Biztosan így van. A többi dologba nem merek belegondolni.