:c

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesz a következő bejegyzésem, de muszáj írnom, különben felrobban a fejem.
 Mi is történt?
 Beszélgettem DanCinderellával, amikor hozzájuk mentünk. Nos, a beszélgetésünk annyira jól sikerült, hogy egész úton bőgtem, mint egy szar, óvódás kislány.
 Elmondta, hogy Miksa milyen jól elvan Gáborral, meg együtt töltöttek egy napot is.
 Ezzel pedig nincs semmi bajom.
 A dolog, ami rosszul esett, egy teljesen más féle érzés volt.
 

Velem nem beszéltél már 4 napja, de arra van erőd, energiád, időd, hogy mással legyél.

 

Nem szólhatok bele, hogy mit csinálsz, én ezt tudom. Közöm sincs hozzá. De akkor is…
 Mi barátok vagyunk! A barátok pedig keresik a másikat. A barátok elmondják a másiknak a titkaikat, főleg mi… Hiszen már csak a vezetéknevünk más, majdhogynem testvérek vagyunk, nem?
 Vagy csak én éreztem ezt? Akkor valamit kurvára félre érthettem.
 Tudod, kíváncsi voltam, hogy mennyi időt bírsz ki nélkülem, és azt kívánom, bárcsak ne lettem volna erre kíváncsi.
 Azt hittem, hogy fáradt vagy, hogy pihenni akarsz, talán dolgozol.
 Ráadásul ezt így mástól megtudni… Kicsit szíven csapott.
 Mi törjük magunkat, mert most leszel 19 éves, elterveztünk mindent, már tavaly óta tervezzük, bár, lehet, hogy nem is lesz ránk időd, vagy nem is akarsz velünk ünnepelni.
 Mindig azt mondtad, hogy ne hasonlítsalak Sorához… De Miksa… Ugyan azt teszed velem, mint ő tette. De te megesküdtél nekem! Vagy elfelejtetted?
 A lelkem nem bírna ki még egy akkora törést.