Minden, amit akartatok, nem
adatott meg.
Annyiszor elképzeltétek már a
jövőt.
A jövőt, ami rideggé és
fagyossá vált.
Sokszor arról álmodunk, bár
olyan lenne minden, mint a tündérmesékben.
Harcolunk egy célért… Egy
álomért…
Azt akartad, hogy ne legyen
messze tőled.
Átölelt a karjaival, és te
komolyan mosolyogtál.
Minden nap alig vártad, hogy
láthasd.
Minden embert megnéztél, de
te csak vele akartál maradni.
Azt akartad, hogy ne menjen
messzire.
A rossz dolgok már épphogy
kezdtek jobbra fordulni.
Ő mindig jól bánt veled.
Mindent megbocsájtottál neki
a mosolyáért.
Félre néztél és eltűnt…
Nem vesztettél azzal, hogy
már nem lehet veled.
„A nagy könnycsepp veled
egyesült, és éreztem, hogy egyé válunk.”
Bár nem kellett, ti mégis
mindent szerettetek egymásban.
Eltöltöttétek együtt ezt az
időt.
Nem tartott sokáig, ez az idő
mégis megmarad és már csak a tiéd.
Amióta megismerted, te csak
egy valamiért éltél.
Te ezt választottat…
„A szerelem olyan, mint az
illatos gyertya… Mikor a láng eltűnik, az illat még itt érződik.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése