Hm.!

Üres a fejem. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Úgy érzem magam, mint egy elhasznált, öregember, aki már semmire se jó.

Az utóbbi időben senki sem ölelt meg. Senki se  szorított magához úgy, mintha félne, hogy elmegyek.

Sokszor fordul meg a fejemben, hogy mennyire másabbak lennének a dolgok,  ha nem lennék. Nem kellene pazarolni rám az  időt. Gyűlölöm ezt az egész helyzetet. 

Biztos ti is éreztétek mér azt, hogy milyen amikor hátba szúrnak, gyomron rúgnak, és meg meg is löknek, miközben eltapossák mindazt, ami neked fontos volt és valaha számított. 

Befeketítik az emlékeket, amiket te kincsként őriztél. Persze mindezt egyszerre. Nem tudsz mást tenni, mint sírni, toporzékolni és kiabálni. De jobb lesz ettől valami? 

Nem, tudod, hogy nem. Hiába téped, emészted, kínzod magad, hiába gondolkodsz és keresed a megoldást...semmi sem fog változni. Mert ő nem tudja. Mert ő sohasem tudta. Mert ő sosem fogja tudni...azt, hogy neked mit jelentett az az idő, amit együtt töltöttetek...

Nekem nem kellenek a kifogások, sem a tanácsok, sem a magyarázatok. Csak az, hogy végre, valahogy kikerülj a fejemből, az életemből, a könyvemből. Pontosan úgy, mint ahogy én a tiedből.

Még akkor is ezt kívánom, ha most a bizonyos bizonytalan.

My Beautiful Monster.!

2.0.1.3.

Boldogabb új évet.

Rémesen kezdődött ez az év. 

- Engem nem bántanak az emberek. Nem engedem meg, hogy bántsanak. Aki nekem valaha fájdalmat okozott, azt kitöröltem az életemből. Mentem én is békülni, ha én voltam a hibás. Ilyen is volt. De soha többé nem fogok engedni annak, aki fájdalmat akar okozni nekem. - T.O.P ♥ -

Ha nem kellek, mondd el. Ha nem akarsz hozzám fordulni, hát vágd a szemembe! Ne érvelj azzal, hogy megváltoztál, mert nem igaz. Tudsz változni, fogsz is, ez alapvető. De nem egy nap alatt.
Ne mondd azt, hogy visszahúzod magad, mert így én törtem össze.

Ha vissza akarsz húzódni, hát tedd meg, de nem tudom megígérni, hogy hogy mosolyogva várlak vissza.
Sokszor bántottuk egymást, sokszor vágtuk egymás képébe a véleményünket... De az a nap volt az eddigi legrosszabb.

Én tudom a hibáimat, de nem fogok megváltozni.

Úgy érzem, mintha elhidegülnénk. Hol rontottam el.? Egyáltalán... Én rontottam el.? Nem voltam elég kitartó, vagy csak egyszerűen túl gyenge voltam?

Már magam sem tudom, de nem is akarom megtudni.

A lényeg az, hogy helyre akarom hozni. Akkor is, ha nem az én hibám. Túlságosan fontosak számomra ahhoz, hogy magam miatt aggódjak. Szeretem őket.

 
- Az "állandóan"-t felváltotta a "nem mindig". A "nem mindig" helyét pedig lassan átveszi a "soha". -

Feleslegesnek érzem magam, olyan, mintha kiégtem volna belül. Mintha csak egy üres váz lennék. Emberek vesznek körül, de a magányon kívül mást nem érzek.

Hiányoznak a régi idők, hiányzik az a kemény lány, aki voltam. Nem akarok többet sírni, nem akarok megbocsájtani, nem akarok félni.

Olyan ember akarok lenni, aki képes egy vereség után is emelt fővel távozni. Olyan akarok lenni, aki képes arra, hogy újabb és újabb álmokat tűzzön ki maga elé, akkor is, ha nem úgy sikerül teljesíteni, mint elképzelte.

Nem akarok függeni senkitől sem. Megtanultam, hogy nem szabad. Eddig függtem, de már nem.

Talpra álltam, hiába törtek össze azok az átkozott szavak. Én erős vagyok és ezért vagyok képes  arra, amire más ember nem.
Képes vagyok mosolyogni akkor is, ha tudom, hogy az utam a végzet felé rohan.

Egy gyönyörű képesség.

Nem hagyom, hogy kezek fogjanak vissza, nem hagyom, hogy megállítsanak. Rohanni fogok, boldogan!

2013. Megérkeztem.!

Igen. Sajnos.

Az érzéseim.?

Nos, szépen lassan kezdenek helyreállni bennem. Kezdem felfogni a dolgokat, megérteni a másik embert. Időre volt szükségem, hogy tisztázni tudjam magamban a mostanában történteket. Tudom, hogy kik azok, akikre szükségem van, kik azok, akiket el kell engednem, és ki az, aki elhagyott.

Az utóbbi időben sok emberrel találkoztam. Úgy értem... Sokan léptek be az életembe, és sajnálatomra, távoztak is. Az érzéseim kusza tornádója lassan megszűnni látszik. Halványan ugyan, de azt hiszem, hogy ki tudom venni azt, hogy ki iránt és mi változott meg bennem.

Mert változtam. Belül.

 

Sok döntést hoztam az utóbbi napokban és hetekben. Olyan döntéseket, amiket soha sem fogok megmásítani.

 

Nem fogom hagyni magam, nem fog fájni többé semmi. Ha pedig mégis fájni fog, hát  úgy csinálok, hogy ne fájjon.

Soha többé nem fogok békülni. Soha.

Ha valaki bántani akar, bántson. De ne számítson rám többé. Legyen az akárki, anyám, apám, testvérem barátom... Én többet senkivel sem békülök.

Aki egyszer elhagyott, az elhagy újra.

Aki egyszer megbántott, a z újra megteszi.

Ha valaki megsíratott, az továbbra is meg fog síratni.

Mert ilyenek. Fájdalmas lesz, nehéz. De én nem engedem, hogy átsétáljanak az érzéseimen. Így is harcolok értük, nem akarom, hogy össze is legyenek törve.

Tudom, hogy mit akarok. Kit akarok. Hogyan akarom. Én tudom. Senki más.

FUCKIN PERFECT.!

Rossz útra tértem egyszer vagy kétszer. Rájöttem pár dologra a saját erőmből. 

Rossz döntések sorban...

Isten hozott a Zakkant életemben.!

Bántottak és félreértettek ezen a helyen. Én voltam a "Hölgyem, ez így helytelen." De ez sosem állított meg engem. Tévedés, hogy csak második lehetek. Alábecsülnek.!  Még itt vagyok! Soha nem fogom úgy érezni, hogy nem vagyok jobb a baszott tökéletesnél. Annyira aljas dolgokat mondok, amikor magamról beszélek.

Tévedtem. Megváltoztatom a hangokat a fejemben, többé nem fognak irányítani engem. Bonyolult dolog boldognak lenni, de én megcsinálom. Tele vagyok gyűlölettel, ez annyira fárasztó már nekem.

Már sikerült elkergetnem a saját démonjaimat.

Jó hazudozó voltam, de már meguntam az álcát.  Időpazarlás.

Ha csak egy kívánságom lehetne...!

Újra együtt akarom őket látni. Együtt akarok velük lenni, leülni úgy, hogy mindenki együtt van. Úgy akarok hazajönni, hogy nálunk vannak. Érezni akarom, hogy egy családba tartozunk.

Képes lennék bármiről lemondani ezért. Bármiről, ha ezzel el tudnám érni azt, hogy béke legyen.

Annyi mindenen változtatnék, ha visszamehetnék az időben. Elég lenne csak pár hónap. Csak ennyin múlna minden. Ennyi elég lenne ahhoz, hogy minden remek legyen.

Ha kívánhatnék egyet, nem többet, akkor azt kívánnám, hogy legyen minden olyan, mint ezelőtt a borzalmas helyzet előtt. Olyan nyugodt és békés. Csak  ennyi. Nem több.

Útelágazás. ~ ♥

 Nagyon szerettelek,
De itt az ideje elválnunk.
Mindennap csak civakodtunk.
Mostantól egyedül kell élnem.
Nem sírok többé.

Az az igazság, hogy ez így
Túl kemény, túl fájdalmas és magányos,
De ez mind csak azért van,
Mert erősnek tettetted magad.
Sajnálom.

Ostoba voltam, hogy azt gondoltam,
A végig képesek lennénk mosolyogni.
Ennek ellenére most csak sírni akarok.
Ezt hamar megértettem,

Mert egészen mostanáig
Oly sok arckifejezésedet láttam.
Nem arről van szó,
Hogy már nem érdekelnénk a másikat;
Sokkal inkább arról,
Hogy szem elől tévesztettük egymást.

"Hozd ki magadból a legjobbat!"

Könnyebb ezt mondani,
Majd a külön utainkon járni.
Isten veled, majd látjuk egymást!
Érezd jól magad!

Sosem foglak elfelejteni.
Isten veled!
Biztosan találkozunk még, ugye?
Ígéretünk jeléül

Összefonjuk majd kisujjainkat.