2012. december 19., szerda

Útelágazás. ~ ♥

 Nagyon szerettelek,
De itt az ideje elválnunk.
Mindennap csak civakodtunk.
Mostantól egyedül kell élnem.
Nem sírok többé.


Az az igazság, hogy ez így
Túl kemény, túl fájdalmas és magányos,
De ez mind csak azért van,
Mert erősnek tettetted magad.
Sajnálom.


Ostoba voltam, hogy azt gondoltam,
A végig képesek lennénk mosolyogni.
Ennek ellenére most csak sírni akarok.
Ezt hamar megértettem,


Mert egészen mostanáig
Oly sok arckifejezésedet láttam.
Nem arről van szó,
Hogy már nem érdekelnénk a másikat;
Sokkal inkább arról,
Hogy szem elől tévesztettük egymást.


"Hozd ki magadból a legjobbat!"


Könnyebb ezt mondani,
Majd a külön utainkon járni.
Isten veled, majd látjuk egymást!
Érezd jól magad!


Sosem foglak elfelejteni.
Isten veled!
Biztosan találkozunk még, ugye?
Ígéretünk jeléül


Összefonjuk majd kisujjainkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése