Annyira szép.!

Újra kezdjük elölről, és ne ahol szívünk búja ég?
De jó e az, ha lábunk megint kitaposott útra lép?
Hányszor, de hányszor próbáljuk meg újra még?
Ami az elején egészséges, később miért csupa sérv?
Csupasz érv, hogy csuda szép volt de buta kép, hogy csupa szív,
Huh, de fura buja így, ez csábít és lecsupaszít!
Vegyük elő a telefont, ami kétségekkel tele font?
Nem írsz vissza, nem válaszolsz, a tanulságot le se vond!
Mese volt a bizalom, hogy boldogok lehetnénk?
Ez őszinteség, vagy csak azt hallom mit szeretnék?
Menj, bébi menj, inkább ne nézz vissza többé már,
Én sajnálom, de a múltban az összes álmunk köddé vált!
Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe,
Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe,
De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát?
Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át.

 

Mi lenne, ha megcsókolnálak, lenne rá magyarázat?
És egy csókomból varázsolna egyetlen szád szava százat.
Rég volt a búcsú, mégis megbántam már ezerszer,
Mikor vége lett, csak azt kértem, hogy engem ne felejts el!
Hiába is próbálom, hisz minden szavam kevés lenne,
Bármit is mondanék, nincs semmi, ami elérhetne,
A hiányod már megszoktam, mondd meg miért vágyom rád?
A döntést, amit Te hoztál, ma mégis elátkoznád.
Sírva mondtad ki, már akkor tudtad hiba volt,
De az idő, ami eltelt, most végül engem igazolt.
Te a csókod hagytad a számon, én egy könnycseppet az arcodon,
Bármit tettem, megbántam, Te tudod hozzád tartozom.
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében,
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem.
Megköszönném, amit kaptam, de jobban fáj a hiányod,
Légy velem, ne titkoljuk, nekem nem számít, hogy ki látott.

 

Mi lenne, ha kitörölnék mindent amit tettem
És egy mozdulattal elsöpörném mindezt körülöttem.
Ha egy napot másként élnék meg, a múltamban csak egyet,
Talán én is úgy élhetnék, ahogy mások ezt az egyet.
Nem látom már meg, de néha gondolok még arra,
Mi lett volna, ha a kezdeteknél nem fordulok balra.
Ha könnyebb úton indulok el, az életemmel szemben,
Talán más lennék és nem jutottam, volna ilyen messze.
Nem vett volna körbe annyi irigység, mit kaptam,
Nem vesztettem volna annyi barátot a harcban,
Bár nem tékozoltam volna el a szerencsém egy álomért,
Ó miért használok egy nyelvet, amit mindenki máshogy ért.
A fényen túl a szívem megszakad, ha visszagondolok,
Mennyi minden repült el a kezemből, mit adtatok.
De mennem kell, bárhogy is fáj, úgysem lesz jó,
Ha mellettem állsz, nekem nem kell más, csak egy szó.

Madárijesztő.

Bármilyen szerelem megváltozik az idő múlásával.
Azt mondják: Miért nem tudod ezt?
Egy év elteltével minden más lesz a mához képest, és nem lesz semmi, ami fájhatna. - Ezt mondják.
Azonban én jól ismerem a szívemet.
S jól tudom, hogy semmi sem fog változni.
Mert a világban mindenkinek eldöntetik, hogy ki a párja, s egy ilyen szerelmet nem lehet elfelejteni.

Talán azt gondolod, hogy elfelejtettelek.
Talán azt gondolod, hogy boldog vagyok valaki mással.

De én még mindig képtelen vagyok így elfelejteni téged.
Mint egy madárijesztő, mi egyedül álldogál miután mindenki távozott.

Miután a nap lenyugszik, s mindenki hazatér, én kint állok a tág mezőn egyedül.
Lassan fogy előttem a látóhatár, ahogy sötétedik, és én egyre jobban félek ott egyedül.
De amikor hirtelen kinyitom szorosra zárt szemeimet, látom, ahogy a csillagok gyönyörűen szikráznak.

Mint téged, aki messze tűntél, úgy őket nézve is azért könyörgöm, hogy egyszer visszatérj hozzám.
Talán azt gondolod, hogy elfelejtettelek.
Talán azt gondolod, hogy boldog vagyok valaki mással.

De én még mindig képtelen vagyok így elfelejteni téged.
Mint egy madárijesztő, mi egyedül álldogál miután mindenki távozott.

annyira szeretem T_T ♥

Ha szemben állok a szerelemmel, és harcot vívok vele, akkor többet fogok tudni róla. Most viszont még mindig hiányzik a tapasztalat.

나는 사랑하고 싶어. 고통없이.

this is madness.

Ajjaj. 

Azt hiszem, hogy Seung Hee berúgott :v

Noshát, elmesélem ezt a fergeteges szombatot : D

Kezdjük onnan, hogy elindultam Miksa elé az 5ös vonathoz :v (mivel jött hozzám)
Anikóval meg a Gyökereckivel, azaz az öcsémmel mentem. Útközben összeakadtam Dániellel és Gáborral, így Dánielt visszacsábítottam, hogy jöjjön ki velem az állomásra. Dániel pedig roppant készséges volt, így visszakísért. :v (Nem volt más választása.. >>)

Aztán megérkezett Mikulínó, és hazaszambáztunk. Persze egypárszor rádöbbentünk, hogy a Daniék gyökerek xd :v (Na nem mintha ez újdonság lett volna :v)

Szépen elmentünk hozzánk, én még fürcsiztem meg partizánkodtam, elvoltunk :v Norbikát nem bírtam kihúzni a seggünkből, így jött velünk ektivitizni ffffff

Dániel már füstölt, úgy pörgött az ektivitire.
Végülis jöttek értünk a Dezsivel *o* És vezettem fffff MEGINT *--* Igaz, senki se dicsért meg, és azt mondták, hogy féltek mellettem, de akkor is élveztem :3
Aztán Dániel átvette a kritikus pontnál.. >>
Aztán jött Seung Hee pörfökt ötlete.

IGYUNK.!

Ígyhát, betolva a Dezsit, bizony, elmentünk a TuTi nevezetű kis boltba. Az úton féltem ._. A ködtöl 2 méterre nem lehetett látni ._____. És a bolt nem volt nyitva.

Ez a buta Dani meg bement a Tesco-ba. Basszus, a 4 személyes autóban 5en voltunk (Gé a csomagtartóban xd) Nem volt az autón műszaki, sem kötelező, Daninál nem volt jogosítvány, és még be sem voltunk kötve >< Szóval rizikó az volt. Mondtam Dánielnek is, hogy seggbe fogom kúrni, mert már ovi óta várok rá :v xD (Okos Seung Hee)

Na, Dániel papucsba, melegítőben, mezítláb, Gé munkásruhában meg mi, megérkeztünk a tescoba xddddd
Mondtuk, hogy sötét helyen parkoljon le, hogy ne lássák, ahogy betoljuk a Dezsit XD Végülis nem parkoltunk a sötétben xd
Bementünk tescoba cefréért :v Vettünk 4 üveg borocskát, meg kólácskát ><

Aztááánőő mentünk xd

Betoltuk a Dezsőt, és mentünk tankolni XDDD Az is jó volt xD Norbi meg Gé mögöttünk álltak, és idegent játszottak, hogy ők csak segítenek nekünk, bajbajutott trabantosokon xD Ezek olyan hülyék. Aztán Dezsi indult, Gé bepattant a csomagtartiba, aztán dzssss, Dániel lefullasztotta XD Kurva jó xD

Mindegyis, hazafelé mégjobban féltem, mert a köd iszonyat durva volt ._. 

Végülis biztonságban megérkeztünk, és elmúlt a "KÖÖÖÖD" érzet is. :v
Elkezdtük az ektivitit, és inni kezdtünk. Meleg volt >>
Az Ektiviti végén én már nagyon boldog voltam XD Aztán kezdtek kiesni a dolgok ><

Egyre jobban beütött a cucc .
Elsőnek Gével mentem ki pisilni, ott még jó volt, tudtam magamról, de aztán a kontroll kicsúszott a kezemből, és fecsegtem. Olyanokat is kikotyogtam, amiket nem kellett volna >__<

Aztán Danin is lógtam egy kicsit. xdd Ééés a képek szaggatottak lettek. Emlékszem, hogy Miksával bementünk a fürdőbe, de arra halványan. Arra is, hogy sírtam, mert mindig az oszloppal bántanak >> (csak mert nekimentem egy betonoszlopnak a Dezsivel. Kikérem magamnak.!)

Meg a Danival is beszéltem, és mindig másmilyen cipőt vettem fel, meg egyszer el is hagytam ><
Gével... ._. Igen. Vele is beszélgettem, de nagyon halvány, hogy mit.

A többiek vetkőzős pókereztek xddd Arra emlékszem, hogy mondtam Miksának, hogy óvatosan.. >>>>>>>
NA de, aztán beültem a dezsibe, és itt úgy döntöttek, hogy hazamegyünk.

Mondtam, hogy álljunk meg és kiabáljuk be a Jungéknak, hogy "KOPASZ CSIRKA VAGYOK!!" Nem voltak benne. >>

Aztán hazaértünk, megágyaltunk, trattattata...

Asszem 3kor keltem fel (Hajnali3) Miksa is fent volt.

Beszélgettünk... ffffffffff♥

Boldog vagyok.

Nagyon szeretem őket.

Butavagyooook:D

Azt mondtam, hogy nem érdekel. Azt kiáltottam, hogy nem érdekel.
Aztán hirtelen ott találtam magam abban a ragacsos és undorító érzésben, amit annyira ki akartam törölni magamból.

Érezted már úgy, hogy beszélsz valakivel, találkozol valakivel, a barátod lesz, megszereted, a részeddé válik... Aztán úgy érzed, hogy elvesztetted.

Hiába van jelen az életedben, akkor is azt érzed, hogy már nem a tiéd. Hiába hallod az ő szájából, hogy ez butaság, akkor sem tudod magadból kiölni ezeket az érzéseket.
Hülyének érzem magam, és nem tudom elmondani, hogy miért.
El akarok menekülni. Most... el akarok futni minden elől. Újrakezdeni, nem emlékezni.

Annyira tud fájni...
Annyira meg tud bennem maradni...
Annyira rossz.
Visszagondolni, emlékezni.
Néha jó. Néha egyszerűen gyönyörű ez az állapot. 

Hátrahajtott fejjel hallgatni a zenét. A legjobb és legmegnyugtatóbb dolog a világon.

Talán haldoklik a lelkem, vagy változóban van az életem.
Pozitív vagyok, most különösen pozitívan tekintek előre, várjon akármi. Felkészültem arra is, hogy megbotlok az utamon, és elesek, de azt hiszem, hogy fel tudok állni. Sőt, biztos is.
Visszagondolva olyan, mintha megérteném, hogy mi történt velem. Kicsit elhanyagoltam az emlékeimet mostanában, mert igyekeztem alakítani a jövőmet, emiatt pedig nem törődtem a jelenemmel.

Azt hiszem, hogy egy kicsit tényleg meghülyültem, egy kicsit felborult az elmém :O 

~ Hogy a világ gondjaival szakíts, ne legyél Jade-kincs, legyél inkább kavics. ~

I want to live my dreams! ♥

A döntéseimet úgy hoztam meg, hogy ne csak nekem legyen jó. Azt akartam, hogy a környezetemben is érezni lehessen a döntésemet, legyen az pozitív vagy negatív, hiszen hozzám tartozik.

Igyekeztem tekintettel lenni azokra az ismerőseimre, akik érzékenyebbek voltak a kelleténél, még akkor is, ha nem voltam velük jóban.

Aztán szépen rá kellett jönnöm, hogy ami nekem tökéletes, az másnak borzalom. Sosem tudtam élvezni a magamnak kialakított boldogságot, mert figyeltem másokra is. Nehezebb volt a kelleténél, és azok (habár másnak kellemes volt) voltak a legrosszabb döntéseim.

Azt hiszem, gyenge lettem, mert sosem voltam egyedül, de talán sikerült elhatároznom magam.

Éjjel egy Koreai oldalon bóklásztam, és találtam egy kis verset, amit le is fordítottam. Igazán elgondolkodtató versike, még úgy is, hogy rímek sehol sincsenek benne.

A házak kéményeiből füst száll fel, 

A hótakaró vastagon fedte be a tájat.

Seoul alszik.

Boldog és boldogtalan emberek,

Lehunyt szemekkel az álmaikban.

Békésen alszanak.

Titkos képek lebegnek előttük,

Titkos remények vannak velük,

Boldog és boldogtalan emberek.

Nem hallani sírást, nevetést,

Most mindenki egyenrangú.

Mindenki békés.

Lehet, hogy fájt nekik a tegnap,

Talán fájni fog nekik a holnap,

Katasztrófális lesz a mai nap.

Hibás döntéseket hoznak talán,

Meghalnak, vagy életet adnak.

Annyi a lehetőség.

Sok bolond ember, aki szeretni a másikat,

Odaadja a boldogságát és érzéseit,

Aztán magára marad.

Alszik.

Sírva, összetörve, de alszik.

Nem nézik magukat, csak elrontanak mindent.

Bolond Seoul.

Bolond emberek.

A Nap felriadt, az emberek álmait félbevágták.

Aki sírva aludt, sírva ébredt,

Aki boldogan feküdt, boldogtalanul kelt.

Nem látták az esélyeket. Nem látják.

Nem is fogják látni.

Bolond emberek. Bolond Seoul.

/Lee Jun-Mo/

SEOUL - Szöul ♥

Monoton hangok.

Már távol vagy. Már a messzibe forrtál.
Elhagytál engem, és felnőtté váltál.
Te nagy lettél és én kicsi maradtam.
Akartam, de sehogy sem változtam.

A tested már a monoton zsongásba fulladt.
A hangod is más. Megviselt és fáradt.
A világ vérkeringésében elvesztél.
És én itt, üresen állva, várlak még.

Már nem mosolyogsz, amikor meglátsz a járdán.
Már nem keresel engem az élet égboltján.
Távol vagy. Oly távol. Mintha meghaltál volna.
Mintha belefulladtál volna a világba.

A szív keringet téged, és sodródsz tovább.
Nem szállsz ki. Ugyan..miért is akarnád?
Egy életnyi távolságban állunk szemben.
Elfordulok, és megnyugszom a hidegben.

A te tested is hátat fordít.
A monoton távolság tébolyultan ordít.
Visít a gyötrelem ahogy látja a haldokló szerelmet.
Ahogy keringésbe fulladni látja azt az édes életet.