Lost in thought. ~

Manapság mit is nevezünk bizalomnak.? Talán azt, amikor a másik kezébe adjuk az életünket is.? Lelkünk minden apró titkát kiadjuk egy személynek.? Nem tudom, hogy én hogyan is definiálnám a bizalom jelentését. Valószínűleg hibásan. Már egyáltalán nem tudom, hogy mit kellene tennem, hová kellene fordulnom. Régen még tudtam. Még tisztában voltam vele, de most tényleg nem tudom.

Manapság mit is jelent az a szó, hogy szeretet? Azt hiszem, hogy nagyon sokan tudatlanul használják. Felszívják a boldogságot, mintha valami raktározható dolog lenne. Aztán kihányják. Nem bírják magukban tartani. Most még a szeretetet sem tudnám elmagyarázni. Túlságosan csalódott vagyok ehhez.

A legrosszabb párosítás, amikor bízunk, és szeretünk is. Ebben biztos vagyok. És az egyik legnagyobb dolgot, nem attól a személytől kapjuk meg, hanem mástól. Azt hiszem, hogy ebből fakad a csalódás.

A csalódás pedig olyan mérhetetlen erővel képes lerombolni mindent, hogy az hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy mennyire fájdalmas is. Rég csalódtam már.

Amikor a nővéremmel beszéltem, akkor is csalódtam, bár akkor rosszabb volt a helyzet. Ezerszer rosszabb. Akkor is azt mondtam, hogy régen csalódtam. A nővérem pedig ezt mondta, - Kell a rutin, nem? - Milyen okos.

 

Gyakran gondolok a régi időkre. Mennyivel más volt minden, most pedig itt vagyok egyedül. Az életem egyik fő tényezője pedig kint van, a nappaliban. 

 

Miko és az öcsém egy párt alkotnak.

 Örülök annak, hogy az öcsém szerelmes lett. Ráfért már. Az más tészta, hogy bennem mi zajlik le. Az senkit sem érdekel.

 

Miko azt mondta, hogy semmi sem fog változni, ugyan úgy mellettem lesz. De tévedett. A dolgok már most megváltoztak. Már most egyedül vagyok, de még sem vagyok szomorú. Örülök, hogy megvannak. Amúgy is, erős vagyok, nemde.? Erős, okos és pillangóhercegnő.

 

Kicsit szokatlan még, hogy Miko nálunk van, és nem velem van, nem  hozzám jön, nem miattam van itt. 

 

De ugyan, ezek csak hülye gondolatok, amiket ki tudok űzni a fejemből. Semmi érdemleges sincs bennük. Csak az én felfogásom kicsit fura. Ennyi az egész.

 

Továbbá...

 

Beteg vagyok. Nem tudom, hogy miért, de ár elegem van ezekből a szarságokból. Vagy vigyen el az a rákos dögvész, vagy hagyjon békén, de ne engedjen szenvedni.