Messzire.

“A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.”

 

Minden, mintha csak egy tornádó kavarta volna fel, minden romokban hever bennem. Érezhetek ennyi dolgot egyszerre? Érzem őket. Érzem, ahogy összedőltek, ahogy porig rombolta az érzéseimet az a tornádó.

Elhatároztam magam, és tartom is magam ahhoz, hogy soha többet nem engedek azoknak az embereknek, akik csak bántani akarnak. De arra nem gondoltam, hogy mi van akkor, amikor az, aki bántani akar, már az életem része? Mi van akkor, ha nem tudom megvédeni a szívemet előle?

Én erős vagyok.! Erős vagyok, mert képes vagyok elrejteni azokat az érzéseket, amiket nem akarok megosztani senkivel. Egy ember ettől lesz erős. Ha a szívét sérthetetlennek mutatja, és akkor sem ejt könnyeket, amikor valaki szilánkokra töri azt.

Nem mutatja, hogy fáj, ő a kemény, a törhetetlen. Viszont azt senki sem látja, amikor álomba sírja magát, vagy elbámul egy apró kövön. 

Tudom, mert én is ilyen vagyok. Büszke vagyok arra, hogy hamar túl tudom tenni magam a dolgokon. Azt hiszem, hogy ezt a múltbéli ismerőseimnek köszönhetem.

Néha jó erősnek lenni. De nekem is hiányzik, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer, én legyen a gyenge, és én támaszkodjak másra. 

Azt hiszem, hogy össze fogják törni a szívem, pedig nem rég raktam össze a szilánkokat. És a legrosszabb az, hogy tudom, hogy össze fog törni, mégsem tudom megvédeni. Az is fáj, hogy nem egy szerelem miatt törik össze, vagy egy elvesztett barátság miatt... Hanem a saját családom tiporja el a szívemet, és még védekezni sem tudok ellene.Kevés vagyok ahhoz, hogy egymagam összetartsak egy családot. Túl kevés vagyok.

Elsőnek még hitetgettem magam, hogy sikerülni fog, és ha akarom, akkor minden a régi lehet. De hiába törtem magam, nem tudtam megváltoztatni az emberek gondolatait. Már azt sem tudom, hogy hány felé szakadjak, hogy mindenkinél ott legyek, mindenkinek segítsek.  Már nem tudom, hogy hol romlottak meg a dolgok.

Már azon gondolkodom, hogy talán én szúrtam el... 

Rendbe akartam hozni, de talán épp ez volt a baj.

Néha azt hiszem, hogy nekem nincs helyem ezen a világon. Nem kellene itt lennem, ez nem az én helyem.

El akarok menni innen.